Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Zdeněk Pluhař új regénye

bet mondanak el nekünk, mint egyszerűen egy szerelem történetét. Megtalálhatjuk bennük műveinek gyökereit. Belülről érezzük gondolatait, megértjük azt a lázat, mely a szenvedélyes írásba hajtotta. Ismeretlen mélységek és színek villanak elénk. Soha nem látott fényekben látjuk meg őt”.

Az élettől lüktető arckép mögött felismerhető háttérként természetesen itt is felvillan a kor. Egyrészt remek megfigyelésekben, tudósításokban, másrészt a problémák magánügyi, intim vetületeként. Számunkra különösen érdekesek és értékesek azok a levelek, amelyekben a Csehszlovákiába és Erdélybe tett útjairól számol be Máriának. Némelyik megjegyzése még a korváltás ellenére is értékes marad. (ízelítőül íme egy sóhaja: „Borzasztó, milyen agresszív egy falusi magyar költő. Az olyan nagy ember, s úgy meg van győződve fontosságáról, hogy nem lehet vele bírni”.)

Túl azon, hogy ez a kötet a Móricz-irodalom értékes gyarapodását jelenti, hogy jelentős adalék Móricz Zsigmond életregényéhez, minden irodalmi és társadalmi vonatkozáson túl ezekből a levelekből az életet mérhetetlenül szerető ember — „Mert élni szépl Semmi jobbat, többet, nagyobbat nem adhatott isten az életnél az embernek: tanuljatok meg örülni neki és élni vele” — és az alkotásért az életét is feláldozni kész művész — („mint egy őrült, éjjel nappal dolgozom, az agyvelőm csak úgy zakatol, mint egy mozdony”) — arcképe kerekedik ki az olvasó előtt.

Külön ki kell még emelni, hogy Móricz Lili nemcsak időrendbe sorolta a leveleket, hanem okos, gondos és szeretetteljes megjegyzésekkel, magyarázatokkal zárt egységbe olvasztotta őket. Nem volna teljes a kötet ezek nélkül. Különösen értékes Mária arcképének gondos megrajzolása, megsejtetése, mely ezen az alapon nyugszik: „Hármunk közül talán engem egy kicsit jobban kedvelt a többinél, de csak felnőtt koromban, sok beszélgetés után engedte meg, hogy egy kicsit meglássam őt magát”. Az utolsó sorokban aztán tulajdonképpen Máriának ajánlja a kötetet, arra hivatkozva, hogy míg a Míg új a szerelem igazságtalan halhatatlanságot biztosított Máriának, ezek a levelek helyrebillenthetik Justitia mérlegét.

Mészáros László

Zdenék Pluhar új regénye

Zdenék Pluhar a felszabadulás utáni cseh prózairodalom jelentős képviselői közé tartozik. „Ha elhagysz... c. regényéért 1957-ben (magyar fordításban 1960-ban jelent meg) államdljat kapott. Hagyományos stílusban írt érdekes, színes, fordulatos cselekményű regényei, melyekben nagyméretű társadalmi tablókat rajzol, s általánosabb érvényű igazságokat mond el, igen népszerűek Csehországban, s aránylag magas példányszámban jelennek meg. Néhány regénye külföldön is ismert. Az előbb említett nagy sikerű művén kívül az „Az vesse rá az első követ“ c. regénye jelent meg még magyarul 1965-ben.

Pluhar népszerűségének titka elsősorban témáiban, ill. témáinak, anyagának vonzó feldolgozásában keresendő. Behatóan ismeri a cseh nép történelmét, jelenét és múltját, a cseh kisember észjárását, lelkivilágát. Közvetlen kapcsolatát a valósággal (eredetileg mérnök volt) s élettapasztalatait csak elmélyítették a terezíni fogolytáborban eltöltött sanyarú évek, melyek egy egész életre megutáltattáik vele a fasizmus léleknyomorító ideológiáját.

Műveiben nem ábrázolja a koncentrációs táborok szorongató, embertelen világát. írói szemléletét áthatja az emberszeretet, a humanizmus, amely érzelmileg is a megalázott, önérzetében megbántott kisember mellett tesz hitet. Regényeinek világa mindig egy meghatározott, konkrét társadalmi valóságban gyökerezik. A tárgyi világhoz való kötődés azonban nem jelent egyoldalúságot, színtelenséget vagy szigorúan zárt kompozíciót. Pluhar kitűnően ért a cselekménybonyolításhoz. Művészi teremtőereje, fantáziája minduntalan felbontja, feloldja regényeinek kompozícióját (néhol talán aránytalanul is), s így a műveiben szinte spontán módon árad be az élet sokszínűsége, gazdagsága, az em-