Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Csanda Sándor: Balassi Bálint és a horvát petrarkisták költészete
Csanda Sándor Balassi Bálint ás a horvát petrarkisták költészete Balassinak és költészetének délszláv kapcsolatairól már előttünk is többen megemlékeztek. Vujicsics D. Sztoján a költő délszláv versformáiról értekezve többek közt megjegyzi: „Az ilyen és ehhez hasonló motívumok közismertek az egész petrarkista költészetben, s közös elemeik kutatása mellesleg szólva igen termékeny terület lenne. Bizonyosra vehető viszont az, hogy az Aenigmához tartalmilag közel álló vers volt a XVIII. században és lehetett a régi horvát irodalom XV. és XVI. századi gazdag népköltészetében és szerelmes lírájában is.” (Fii. Közlöny 1961. 124.) Amint tudjuk, Balassi leveleiben többször emlegeti a horvát vitézeket, s az Aenigmán kívül egy Pozsonyban keltezett költeményét (Bécsi Zsuzsannáról és Anna-Máriáról) is délszláv ének dallamára írta, Waldapfel József pedig kimutatta, hogy Vajha én tüzemnek kezdetű versét az „olasz” Domenico Ragnina egyik költeménye alapján szerezte. A nevezett szerző nem más, mint a horvát reneszánsz egyik legismertebb költője: Dinko Ranjina, aki verseinek csak kisebb részét írta olasz nyelven, de horvát műveit is Olaszországban adta ki, mert szű- kebb hazájában, Dubrovnik városköztársaságban, csupán 1783-ban létesült az első nyomda. Egyébként a XVI. századi horvát költők többsége kétnyelvű volt (kezdetben horvát és latin, később inkább horvát és olasz), sőt egyesek három nyelven is alkottak. A tengermelléki dalmát városok gazdasági és társadalmi fejlődése hasonló volt az itáliaiakéhoz, s a petrarkista szerelmi líra itt előbb és nagyobb mértékben elterjedt, mint a magyar, vagy akár más szláv nemzetek költészetében. Az első kéziratos petrarkista versgyűjtemény, Nikša Ranjináé, 1507-ből maradt fenn, s e századból még több terjedelmes, kézzel írott antológiát is ismerünk. Ezekkel kapcsolatban hasonló problémák merülnek fel, mint a régi magyar kéziratos gyűjtemények vizsgálatánál: a legtöbb esetben nem tüntetik fel az irodalomtörténet szempontjából nélkülözhetetlen adatokat, mint például a szerző neve, a vers keletkezésének ideje stb. így a szakemberek az Olaszországban nyomtatott költeményekkel való összehasonlítás, stílusvizsgálat és más hasonló módszerek segítségével próbálják a szerzőség kérdését tisztázni, s a különböző kiadások eltérő eredményeket mutatnak. Az első horvát petrarkista költőnek, Džore Držiónak számos, magyar fordításban is ismert verséről, amelyek a népköltészettel állnak rokoni hasonlatban (Lovac loveci, diklice, Djevojka je podranila) újabban azt bizonyítják, hogy nem az ő szerzeménye. Az utóbbi években a horvát irodalomtörténészek kutatása alapján egy jelentős életmű is „gazdát cserélt”: a Cigányasszony című terjedelmes farsangi versciklus szerzőjeként a régebbi kiadásokban Andrija Cubra- noviéot, újabban pedig Miksa Pelegrinovicot tüntetik fel. Alábbi példáinkat a legújabb eredményeket is figyelembe vevő többkötetes versgyűjteményből: Pét stolječa hrvatske književnosti. [A horvát irodalom öt évszázada (Zagreb 1968)] megfelelő köteteiből vettük. Célunk a Vujicsics által is említett, a különféle nemzetek költészetében megtalálható petrarkista motívumok egybevetése: az összehasonlítás alapjául Balassi szóképeit vesz- szük, de a lengyel reneszánsszal való egybevetéstől eltérően nem egy szerző teljes életművére, hanem több horvát petrarkista szerelmi tárgyú verseire támaszkodunk. A horvát petrarkista költészet ugyanis rendkívül gyakran ismétlődő s variálódó udvarló kifeje239
