Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - Mikola Anikó: Az emberi beszéd költészete (Bevezető és válogatás a kecsua indiánok költészetéből)

Kecsua versek

ó, hatalmas Wiraqocha

senkim sincsen

0, hatalmas Wiraqocha, mindenség teremtője, minden dolgoknak kútfeje, ki aranyként izzasz egymagádban a szívünkben lakozó éjszakán!

Szemeid örömét hozza el nékünk a hajnal, lélegzetednek melegét sodorja felénk a szellő.

Oltalmazó karodat terjeszd ki felettünk, és a te örök akaratod virágozzon nekünk.

Senkim sincsen, senkim sincsen, úgy maradtam egymagámban, mint a virág kint a pusztán, kinek társa csak az árnya.

Erős bika idegével hangszeremet felhúroztam, de már annyit énekeltem, minden húrját elszaggattam.

Mivé lett már az életem? útaimat elvesztettem, s akik menedéket adtak, mind meghaltak, mind meghaltak.

qHaswa

hogy csavargó lettem

Elközelített az idő, hogy az Inkát ünnepeljük, táncoljunk néki Üjhold idején, legédesebb dalainkat énekeljük néki, közel az óra Inkánkat ünnepelni.

Akkor majd, tujafám, aranyos gerlicém, meg ne félemlítsen a telihold képe, találkozunk kint a virágos mezőn, hogy játszadozzunk az arany csillagok alatt.

egyszer pillangóvá lettem

Egyszer pillangóvá lettem, fükunyhódba belibbentem, árnyékodban megnyugodtam.

De jaj, meg sem láttál engem, szárnyacskámat eltapostad, fél vállamat összetörted.

Elrepülnék, de már késő, árnyékodnak foglya lettem. Váltam, szárnyam összetörted. Szívem megtelt fájdalommal, kunyhód megtelt könnyeimmel.

annyit sírtam

Annyit sírtam, kúttá lettem.

Hüs forrásom enyhet ad, csillapítja szomjadat.

Vikufia volt tán az anyám, pampán legelésző, s hegyek szarvasa az apám, fentről messze néző, hogy csavargó lettem, hogy sosem pihentem.

Bércre hágtam,

pusztaságban,

hegyszorosnak

szűz havában

szélbe öltözötten jártam.

Vagy talán a pukuy-pukuy fészkében termettem, hogy csak egyre sírjak, sírjak éjjelente, sírjak fényre kelve, mint a pukuy-pukuy madár fázó kiscsibéje.

búcsú

Még ma este búcsút veszek, holnap reggel el is megyek. Meglátjátok, elmenőben légy sípcsontján furulyázom, pók hálója lesz a zászlóm, hangyatojás a dobom, madárfészek — kalapom.

208

S