Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Mikola Anikó: Az emberi beszéd költészete (Bevezető és válogatás a kecsua indiánok költészetéből)
Kecsiia versek fohász a teremiőhöz Ö, Teremtő, kinek párja nincsen a mindenségben, ki létet és értéket adtál az embereknek és mondád: ez férfivá, amaz meg asszonnyá legyen. Őrizd teremtményeidet épségben, erőben! Adassák nékik békében élniük. Hová lettek az eltávozottak? A menny magasába, alant a mennydörgés szavába, vagy a viharok felhőibe burkoltad őket talán? Halld szómat, figyelmezz reám, adj örök életet nekünk, tarts fogva kezedben mind az idők végezetéig. Halld meg könyörgésemet, bárhol légy is, ó, Teremtő! fohász az emberek szaporodásáért Ö, Teremtő, ki csodákat és soha nem látott dolgokat művelsz, irgalmas szívű, minden mértéken felül álló, add, hogy sokasodjanak az emberek és minden teremtmények. Add, hogy a népek békében éljenek és mindeneket, kiket életre hívtál, őrizz kezedben mind az idők végezetéig. könyörgés az inkáért Ö, Könyörületes Teremtő, világ ura, ki mondád, hogy urunk az Inka legyen, ezt az Inkát, kit most adtál nékünk, őrizd békében és erőben minden szolgáival és alattvalóival egyetemben. Tedd győzővé ellenségei felett. Tedd számlálatlanná napjait, s azonmód fiaiét és minden ivadékaiét. Őrizd őt békében, ó, Teremtő! molle, molle esőfelhő bús ölében a fogoly éneke Molle, molle, hegyek fája, Esőfelhő bús ölében édes gyümölcs-termő ága, jaj! Kondor apám, hogy gyümölcsöd megízleltem, Vajúdott az anyám vélem szánj mag engem. galambomat elvesztettem. jaj! Jó testvérem, Hogy esőként hulljon könnyem szánj meg engem. Bodzafának lombos ága, jaj! hadd rejtőzzem árnyékodba! Hogy felhőként fenn körözzem Mondd anyámnak, Ő, Napocska, ó, Holdacska! jaj! mondd meg néki, Ö, Napocska, ó, Holdacska! Házról-házra vándoroljak ötödnapja Adjad nekem fényedet, jaj! hogy nem ittam, adjál nekem meleget! Mint a könnyű toll a szélben ötödnapja Csillagok, szép csillagok, jaj! hogy nem ettem. sugarakat adjatok, csillagok, szép csillagok, Bús rabságom hogy a földet bejárhassam, pásziordal hírvivője, kedvesemet megtaláljam. szállj apámhoz, Az én lámám azt akarja; szállj anyámhoz, aranygyapjú lenne gyapja mondd el nékik, és ragyogna éjeken, nem vétettem, mint az erős szerelem. éjjel-nappal hull a könnyem. Selymes volna, mint a felhő, pirkadatra szertefeslő, Mikola Anikó és a kipu, mit belőle fordításai kötöznének, megjelölje Holdanyánknak fordulását, minden virágunk halálát. 209
