Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - FIGYELŐ - Kovács Győző: David Alfaro Siqueiros nözetei a művész és a forradalom kapcsolatáról
ban a romantikát, az érzelmeket, a szépet, megtörik a szív törvényeit. „S amikor arra gondolt, / mindezek közepette / milyen fölösleges is a szíve, / könnye kicsordult“. Jože Šmit líráját a szemlélődés, a gyöngédség jellemzi. Mint a gyűjtemény valamennyi költőjénél, nála is megjelenik a szülőföld, a természet s a gyermekkor emlékezetes és tiszta képe. Lojze Krakar versei „a hagyományos és modern líra szerves ötvözetei“. Ojabb műveire azonban inkább az abszurd látásmód jellemző. Az abszurdnak tűnő gondolatok és képek viszont itt magukban hordozzák a költő éles társadalombírálatát, kifejezik azokat a gondolatokat, melyekben megfogalmazódik a századelő kegyetlensége és embertelensége. „Gondolataimra besúgók ügyelnek, kéményeken állva vagy a szomszéd ereszcsatornáján s ablakán függve .. (Galérie Charpentier) A szlovén líra nem szigetelődött el a közép-európai költészetet erősen befolyásoló nyugati hatásoktól, irodalmi Irányzatoktól. Ciril Zlobec verseiben például sok helyütt találunk neoexpresz- szionista és szürrealista elemeket. Zlobec mestere az újszerű látásmódnak, képei megkapóak, művésziek. Az Utca című versét már az ilyen jól sikerült sorokért Is érdemes elolvasni, mint „a messzeségben kifeszítve, / cipelvén átkát / két roggyant házsor szűkös végzetének“. Janet Menart szarkasztikus elemeket felhasználva tiltakozik a háború ellen. Kajetan Koviö intellektuális költő. Gyakran szólaltatja meg az élet disszonanciáját, s elvágyódik a kor civilizált világából, ahol minden kiszabott és determinált. A nappal geometriájában így ír: „Kockák és négyzetek városán át / megy-megy a magányos ember. / Ö, hogy elrejtené gyöngédségét / egy bodzaágban, / ó, hogy álmodozna sötétkék / pavilonokból zengő muzsikáról“. Dane Zaje a tudatalatti világ feltárásával kísérletezik. Nem egy versének témája az elidegenedés. A Meddő vetésben a költő elmúlástól, haláltól való félelme fejeződik ki. „Földbe vetni két szép barna szememet, / mik meztelen nőt még sosem láttak, / még sosem becézték a szájat“. Veno Taufer hermetikus lírájában korunk belső feszültségét és ellentétességét sejteti: „napok napja önnön nagy szemébe süt / szemek szeme magába néz és mindent lát vakon“. Mirjan Kramberger „új színt és hangot vitt a háború utáni szlovén lírába“ — állapítja meg Csuka. Versei magukon viselik a modern líra valamennyi sajátosságát. Nála is, mint valamenrfyi fiatal költőnél, észrevehető az elidegenedés filozófiája, a befelé fordultság. Kramberger azonban olykor már megbékél a sorsával, sőt hangot ad a bizakodásnak, az optimizmusnak is: „Korántsem vagyunk tökéletesek, / de valami azért van bennünk mégis. / Ha semmi más, a gyöngéd mozdulat a tükör előtt / otthon, ha lánynak szánjuk gondosan“. — írja Kutatók című versében. Összegezésül elmondhatjuk, hogy a modern szlovén líra mindenkor a társadalmi valóságból táplálkozik. „Olyan költészet ez, mely a modern emberhez szól, a mai ember bonyolult életérzését fejezi ki, és amelyre érdemes nekünk is felfigyelnünk.“ — olvashatjuk a füljegyzetben. Csáky Károly David Alfaro Siqueiros nézetei a művész és a forradalom kapcsolatáról David Alfaro Siqueiros neves művész élete két dátum közé — 1898—1974 — ékelődik. Négy évtizede megdöbbenéssel szólott Fábry Zoltán Siqueiros idősebb kortársának, Diego Riveronak művészetéről a 100% hasábjain: „Első pillanatra exo- tikus színorgia, barna, meleg földfelettiség, aranymese, de a színkavargás a második pontos vizsgálatnál konkrét históriai dokumentummá: tényleges valósággá szürkül és előttünk az egész Mexiko: nyomor és élet, harc és győzelem, munkások, bányászok, parasztok minden árnyalatban, minden helyzetben a for-
