Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - FIGYELŐ - Csáky Károly: Csillagok és szívek (Mai szlovén költők)
után tervbe vette a magyar irodalomtudomány bemutatását is. Várjuk a méltó folytatást. Zsilka Tibor csillagok és szívek (Mai szlovén költők) (Európa Könyvkiadó: Modern Könyvtár 233) Csuka Zoltán, a délszláv irodalmak kiváló ismerője, válogatásában a szlovén lírának háború utáni termését adja az olvasók kezébe. A nagy hozzáértéssel összeállított kötet a szlovén költészet legújabb korszakának vázlatos bemutatása. A könyv versanyaga jól érzékelteti, mennyire egyéni ez a költészet, s hogyan kapcsolódhat be a kis népek irodalma a korunk emberének gondolatait, életérzéseit kifejező modern líra vérkeringésébe. „ ... mert ez a költészet minden ízében mai: együtt él, együtt lélegzik, együtt gondolkodik az európai költészettel, s nemcsak a maga képére formálta eredményeit, hanem új eszközökkel, eredeti látásmóddal gazdagította is földrészünk líráját“ — olvashatjuk a könyv füljegyzetében. Már Anton Župančičnak, a szlovén romantika tehetséges képviselőjének verseiben is megfogalmazódik az írói magatartás lényege, az elkötelezettség szükségessége. A modern költészettel rokonságot mutató szabad ritmusú sorok a költőnek a hazával való együttérzését, küzdeni és változtatni akarását tanúsítják. Költő mi dolgod itt című versének néhány sora a kor elkötelezett lírikusának hitvallása: „Költő mi dolgod itt, ha néma a szíved, a szád?“ Alojz Grandík Fekete és fehér című verse, mint már a cím is utal rá, merő kontrasztivitásokat tartalmaz. Ilyen ellentétességet kifejező jelzős szerkezetpárokkal találkozhatunk, mint a: vádló panasz — fényes mosoly, feloldó remény — nyomasztó szorongás, virágnyitó tavasz — őszi köd-omlás stb. Ez a vers a haladó romantika szép példája, ahol-a romantikus képeken túl már a reális élet elemei is jelen vannak. Igo Gruden verseiben is sok reális elemet találunk. „Az egyéni örömök ős fájdalmak költőjéből ért el a rabságba esett hazát megéneklő bárdig“ — írja róla Csuka Zoltán. Pontos képet fest a megkínzott és halálragyötört szlovén emberről: „A cölöpökre emberek kikötve. Aszott mellük kopár kővánkosára hanyatlik borotvált fejük örökre, eszméletük: reménytelenség árka“. (Rab szigetén délben) Edvard Kocbek Ki vagyok? című verse tartalmi és formai szempontból is modern vers. A magára maradt költő így beszél: „Én pedig délben / a sivatag közepén térdelek / vagy / a Bábel- torony / veszélyes repedéseiben / kapir- gálok estefelé“. De Kocbek nem szakad el a társadalom valóságától. Bírálja a polgári XX. századot, mondván: az ember „egyszer majd betekint / a büszke évszázad arcába, / és az évszázad elpirul“. Božo Vodušek versében, a Csillagok és szívekben egyaránt jelen van a forradalmi romantika és a táguló világ valósága is. „A harcban sűrűbbre nőttek Sárkányfejek, démonformák, és az ismeretlen mennyek kapuját előled óvják“. Jože Udovič irracionalista költő. Verseiben a dús fantázia, a gazdag képzelőerő van túlsúlyban. Bizonyára ennek a fantáziának az eredménye a sok újszerű, érdekes és nagy esztétikai élményt nyújtó kép, melyek a szlovén irodalom letagadhatatlan értékei. Az irracionalizmuson, a képszerűségen túl ezekben a versekben is van realizmus, éles, tiszta költői meglátás. Például: „A fák egymást keresik / a viharban, / át- kozottan / az életben“. Matej Bor Átkelt a vándor az atomkoron című verse a huszadik század és az atomkor szomorú látomása. A látomáson túl / „mindenfelé, / ahová szeme elért, / beton és vas, / vas és beton“. Ez a verse tiltakozás a civilizált gépesített világ ellen .melyben megtörpül az ember. Sokszor megölik civilizációnk-
