Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - FIGYELŐ - Zsilka Tibor: A lengyel irodalomtudomány antológiája (Slovo, význam, dielo Slovenský spisovateľ 1972, 530 old.)
Zólkiewski személyében a szemiotikának olyan támogatója és képviselője akadt, aki következetesen a marxista metodológia és a tudományos kutatás talaján állt. Maria Janion írása az irodalomtudomány új nyelvének jelentőségét magyarázza. Az irodalomtudomány tudománnyá válása szükségszerű folyamat, mert feltétele az irodalomról szóló tudomány új modellje kiépítésének és fejlesztésének. Ez a „tudományosodás“ ugyan az olvasók között ellenszenvet vált ki, de ez lényegtelen. Az elméleti kérdések tisztázása ugyanis a tudomány berkeiben valósul meg, s ennek következtében nem a közérthetőség a primer követelmény, hanem a szakszerűség — a tudományos eredmények. Henryk Markiewicz neve a magyar szakemberek előtt sem ismeretlen, hiszen 1968-ban magyarul is megjelent Az irodalomtudomány fő kérdései című műve. A műalkotások típusait elemezve arra a következtetésre jut, hogy nemcsak a nyelvi rokonság hathat ki az egyes nemzeti irodalmak konvergens stilisztikai és verstani fejlődésére, hanem a történelmi fejlődés feltételeinek analógiája Is hasonló eredményeket szülhet. Például a szláv romanticizmus nagyobb hangsúlyt helyez az irodalmi művek ideológiai velejárójára, mint más nemzeti irodalmak. De hasonló tipológiai szempontból a magyar vagy a román romanticizmus is. Maria Renata Mayenova és Lucylla Pszczolowska a gazdag és fejlett lengyel verstant képviselik. Pszczolowska Maria Daunska tanítványa, aki a diszciplína területén az immár klasszikussá vált kutatók közül munkásságával irányt szabott a lengyel verstan fejlődésének. L. Pszczolowska főképpen statisztikai módszerrel végez hasznos és eredményes kutatásokat a lengyel költészet köréből; ezt példázza a kötetben szereplő tanulmánya is. Maria Jasiňska tanulmánya a narrátor szerepével foglalkozik az epikai alkotásokban. Nagy figyelmet szentel a szerzői elbeszélőperspektíva fejtegetésének, amely közismert fogalom a szovjet szemiotikában. B. Uszpenszkij „tocs- ka zrenyija“ néven emlegeti ezt a jelenséget. Jasiňska azonban ezzel kapcsolatban inkább az amerikai N. Friedmann „Point of Wiew of Fiction“ című művére hivatkozik, amelyben a szerző az álláspontok különféle variánsait rendszerezi. Janusz Slawiňski nevét szakkörökben ma már majdnem olyan elismerés övezi, mint a klasszikus tudósokét — R. Ingardenét, M. Deunskáét, S. Zólkiews- kiét, H. Markiewiczét. Tanulmánya „Szinkrónia és diakrónia az irodalmi folyamatban“ címen szerepel a kötetben. Legfigyelemreméltóbb következtetése az irodalom fejlődésével kapcsolatosan a fenotípus és a genotípus fogalmak irodalomelméleti alkalmazása. A fenotípus az adott szövegben közvetlenül jelenik meg, tehát csak arra vonatkozhat, amit az alkotásban érzékelhetünk. Ezzel szemben a genotípus csak poten- cionálisan van jelen a műalkotásban: azokat az alternatív lehetőségeket rejti magában, amelyekből a szerző a kor normájának megfelelően választhatott, s amelyek egy bizonyos rendszerhez kötik az egyedi és eredeti művet is. A középnemzedék nagy egyénisége Michal Glowiňski. Tanulmányában a műfajelmélet kérdéseit feszegeti. Megállapítása szerint következetesen különbséget kell tenni a műnem (rodzaj), a műfaj (gatunek) és a műfaj típusa (odmia- na gatunkowa) között. Ezt a sort így lehetne konkrét példával érzékeltetni: epika — regény — fantasztikus regény. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar irodalomtudományban csak az utóbbi terminus (odmiana gatunkowa) nem állandósult még meg. A tanulmánykötetet Aleksandra Oko- pieň — Slawiňska, Antonina Kloskowska és Edward Balcerzan tanulmányai zárják. Balcerzan írása kísérlet az irodalmi mű elemzésére. De ebben az esetben nem konkrét műelemzésről van szó, hanem egy általános modell kidolgozásáról. A tanulmánykötet egyes írásai külön- külön is, de a könyv egésze is híven dokumentálja a lengyel irodalomtudomány sokrétűségében is egységes metodológiáját, sajátosan nemzeti vonásait. Természetesen ez a válogatást végző Anton Popovič érdeme is, aki valóban kiváló érzékkel gyűjtötte egybe a lengyel irodalomtudomány legmarkánsabb egyéniségeitől a kötetbe legjobban illő tanulmányokat. A kiadó vállalkozását is dicséret illeti, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lengyel antológia
