Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Nevizánszky Gábor: A honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának kutatása Szlovákiában
mányok csak egy-egy temető értékelésével foglalkoztak.12 Nagy jelentősége volt Anton Tôčík hézagpótló katalógusának, amely főleg az 1945 után feltárt temetők dokumentációját tette közzé.13 összefoglaló tanulmány az itteni honfoglaláskori magyar régészeti leletekről ez idáig még nem jelent meg, az első ilyen jellegű munka egyes részeit az alábbiakban közöljük. A honfoglaláskori magyar sírok érmei. Az abszolút kronológia megállapításában az érmeknek van a legfontosabb szerepük. Ezek a honfoglalók sírjaiból csaknem mindig átlyukasztott formában kerültek elő, s ez azt bizonyítja, hogy a ruha díszéül használták őket. Főleg a női- és gyermek- sírokra jellemzőek (Veresvár, 4. sz. sír, Perse, 101. sz. sír, Kisdobra, 6. sz. sír), de előfordultak a lovassírokban is. Az utóbbi esetben a lószerszámot ékesítették (Bátor-1 keszi, 5. sz. sír). A honfoglaláskori magyar sírokban három különböző területen vert érmek fordulnak elő. Legnagyobb számúak a nyugat-európai érmek: szlovákiai leletanyagból eddig 27 egész és 4 szétvágott darab került elő, öt lelőhelyről (Veresvár, 4. sz. sír, Szered I. 1/53. sz. sír és egy bolygatott sír, Szered II. 8/55. és 12/55. sz. sír, Bátorkeszi 5. sz. sír és Nemesócsa). A második helyen az arab dirhemek állnak, belőlük szintén öt lelőhelyen (Galgóc, Szilaspuszta, Perse 101. sz. sír, Bodrogvécs, Kisdobra G. sz. sír) — összesen 15 darabot találtak. Bizánci érmek, melyek állítólag a nyakdíszt alkották, eddig csak Bodrogszerdahelyen kerültek elő. A honfoglaló őseink sírjaiban talált érmek egyrészt a Nyugat-Európába irányuló kalandozások bizonyítékai, másrészt pedig Kelet-Európa és a Kárpát-medence kereskedelmi kapcsolatáról tanúskodnak, amely a 10. század első felében igen élénk volt. Délnyugat-Szlovákiában (akárcsak a Dunántúlon) a Nyugat-Európában vert érmek összpontosulnak, s ez arról tanúskodik, hogy e vidék törzsei részt vettek a kalandozásokban. Ezek idejét és helyét az érmek elemzése és a történelmi forrásanyag alapján elég pontosan meghatározhatjuk. Délnyugat-Szlovákiában eddig majdnem kizárólag északolasz városok (Milano, Pavia és Verona) pénzel kerültek elő, míg németországi érmet csak egyet találtak. Eddig a következő nyugat-európai uralkodók vereteit találták Szlovákiában: Berengarius 889-924 4 db Hugo 926-945 11 db Hugo és II. Lothar 932-950 5 db II. Lothar 945-950 6 db I. Henrik 919-936 1 db A történelmi forrásokból tudjuk, hogy az Észak-Olaszországba irányuló magyar hadjáratok három időszakban valósultak meg14. Az első hadjáratok idejét 898—900 közé tehetjük. A kalandozásoknak ezt a szakaszát nem vehetjük számításba, főleg kronológiai okokból nem, mert ebben az időben Délnyugat-Szlovákia a Nagymorva Birodalom része volt. A hadjáratok második időszaka 919—924 közé esik. Ebben az időben Olaszországban belső ellentétek éleződtek ki, s Berengár király, hogy hatalmát megvédje, segítségül hívta a magyarokat. E hadjáratok egyikében (kb. 921-ben) Bogát és Durcsák szláv 12 Bialeková D.: Staromaďarské hroby a včasnostredoveké sídliskové objekty v Lipovej-Ondrochove. Štud. zvesti, 14. sz. 187—196. old., Liptákova Z.: Dve pohrebiská z X. storočia na juhozápadnom Slovensku. Štud. zvesti, 14. sz. 358—344. old., Dienes I.: A perbetei lelet. Arch. Ért. 1959. 145—158. old., Chropovský B.: Výskum staromaďarského pohrebišťa v Košútoch. Slovenská archeológia, 1955. 264—275. old. Dušqk M.: Kostrové pohrebisko z X. a XI. storočia v Dolnom Petri II. Štud. zvesti, 14. sz. 1964. 197—222. old., Uö.: Kostrové pohrebište z X. a XI. storočia v Chotíne na Slovensku. Slov. árch. 1955. 244—255. old., Erdélyi I.: A bodrogszerdahelyi honfoglaláskori temető. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1961—1962. 17—30., Pástor J.: Jazdecké hroby v Čiernej nad Tisou. Arch, rozhledy, 1952. 485—487, 500—501. old. 13 Točík A.: Altmagyarische Gräberfelder . . . 14 Az idézett adatokat Pauler Gy.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest 1900. 34—114. old. című könyvéből merítettük.
