Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Nevizánszky Gábor: A honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának kutatása Szlovákiában
eredetű törzsfők is részt vettek. Ezek a történelmi tények, valamint Berengárnak az itteni honfoglaláskori sírokból előkerült pénzei feljogosítanak bennünket arra, hogy föltételezzük a Délnyugat-Szlovákia területén lakó magyar törzsek részvételét az említett hadjáratokban. Az Olaszországba irányuló kalandozások harmadik időszakát a történelmi források 940—951 közé teszik. Ezekhez a katonai akciókhoz 19 darab érmet kapcsolhatunk. Annak a hadjáratnak az évét, amelyben fontos szerepet töltöttek be az itt élt törzsek katonai alakulatai, pontosabban meghatározzák II. Lothar (945—950) pénzei. Ezek alapján nagyon valószínű, hogy ezt az akciót azonosíthatjuk azzal a hadjárattal, amelyet 947-ben Taksony vezetett. Ami a többi nyugat-európai pénzt illeti: a szászországi érmek olyan ritkák, hogy azok alapján ezidáig semmilyen következtetést nem vonhatunk le. A honfoglalók sírjaiban gyakori érmek második csoportját a dirhemek alkotják. Említésre méltó, hogy ezek a Felső-Tisza mentén, tehát a kabar települések vidékén összpontosulnak. Kisebb mennyiségben ugyan, de megtalálhatók Délnyugat-Szlovákiá- ban is. Megemlítjük, hogy itt és Persén csak a X. század első harmadáig vert dirhemekre bukkantak (Galgóc 819—919, Szilaspuszta 892—907. és 913—944., Perse 913—932.). A Kárpát-medence más részeiben viszont a dirhemek veretel követhetők egészen 960-ig, amikor hirtelen megszakadt a két terület közötti kapcsolat. Ennek alapján indokolt az a föltételezésünk, hogy a dirhemek délnyugat-szlovákiai előfordulása a kabar benyomulással hozható kapcsolatban, és ezt a X. század első harmadába datálhatjuk. A nyugat-európai pénzek és a dirhemek alapján a honfoglaló magyar temetők keletkezésének két időszakát határozhatjuk meg: a régebbibe azokat a sírokat sorolhatjuk, amelyekben Berengár érmei és az arab dirhemek fordulnak elő (Galgóc, Nemesócsa, Szilaspuszta, Perse 101. sz. sír és Szered II.). A későbbi időszak sírjait a legpontosabban II. Lothar (945—952) pénzei határozzák meg (Bátorkeszi 5. sz. sir, Veresvár 5. sz. sír). A lelőhelyek időbeli meghatározása A Kárpát-medence ez ideig ismert honfoglaláskori magyar lelőhelyeinek alapján még nem határozhatják meg pontosabban a leletek korát. Eddigi ismereteink szerint az egyes lelőhelyeket csak a X. század első vagy második felébe sorolhatjuk. Ennek fő oka abban rejlik, hogy a honfoglaló magyar temetőket rövid ideig használták. Meg kell említenünk azt is, hogy eddig nem tárták föl azokat a temetőket (illetve nem publikáltak róluk), amelyekben meg lehetne különböztetni a temetkezés néhány fázisát. A honfoglalók leletanyagának időrendi meghatározását sokáig hátráltatta a temetők helytelen interpretációja. A Felső-Tisza menti temetők leletanyagát a leggyakrabban a legkorábbi időszakba sorolták, míg a köznépi temetőket sokkal fiatalabbnak tekintették, mint a valóságban voltak. A temetők időrendi meghatározásának legbiztosabb támpontjául az érmek szolgálnak. Ezek alapján a temetők keletkezésének legalább két időszakát különböztethetjük meg. Állításunkat régészeti leletanyaggal is alátámaszthatjuk. A legrégibb időszakba elméletileg azokat a temetőket sorolhatnánk, amelyekben az előkerült szíjveretek közeli hasonlóságot mutatnak a Don és a Dnyeper közötti területen talált véretekkel. Igen valószínűnek látszik, hogy az említett időszakba tartoznak azok a temetők is, amelyek stratégiailag fontos helyen fordulnak elő (pl. a dunai, nyitrai és a zsitvai gázlóknál). A legrégibb időszakba sorolhatnánk azokat a temetőket is, amelyekből nagy számban kerültek elő fegyverek. Ezen a helyen hadd említsük meg azokat a leleteket, amelyek ugyan Délnyugat- Szlovákiában kerültek elő (Galgóc, Szered I., Szilaspuszta), de szoros kapcsolatban állnak a Felső-Tisza menti leletekkel. Az említett leletek korábbi időszakába tartozását az arab dirhemekkel igazolhatjuk. Hasonló a helyzet a persei síroknál. Mindez reális alapokra helyezi azt az elméletet, hogy a kabarok a Felső-Tisza mentéről Délnyugat- Szlovákiába nyomultak be. Feltárt sírjaik azzal is a kabar bejövetelt bizonyítják, hogy az itt előkerült és a Felső-Tisza menti veretek között bizonyos rokonságot észlelhetünk. Délnyugat-Szlovákia keletről való elfoglalását Anonymus is leírja. Hír
