Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Sikeres erőpróba (A Tragédia a Magyar Területi Színház színpadán)
ftoydő sikeres erőpróba (A Tragédia a Magyar Területi Színház színpadán) Húsz esztendeje, a MATESZ megalakulása óta várunk arra az ünnepi pillanatra, amikor színpadán először szólal meg a Tragédia halhatatlan üzenete. Madách drámai költeményének bemutatása minden magyar színpad legnagyobb próbatétele olyan vizsga, amelyen a színház egésze, teljes művészi és műszaki személyzete bizonyít. Másfél évtizedig csak gondolatban sürgettük, hogy a Magyar Területi Színház is vállalja a vizsgát, sok felfigyeltető kísérlete és sikeres bemutatója után a Tragédia előadásával tegyen tanúságot művészi érettségéről. Tudtuk, hogy nem csupán a kis színpad műszaki felszerelésének hiányossága tenné kétségessé a vállalkozást, hanem a színművészek felkészültsége is a halasztás mellett szól. Akaratban, erős eltökéltségben nem volt ugyan hiány, de a Tragédia esetében, ahol az egész színháznak jelesre kell vizsgáznia, mindez nem elegendő. Az utolsó esztendőkben egyre sürgetőbbé vált a bemutató kitűzése, bár a nehézségek nagy része fennmaradt, mindenképpen helyeseltük, hogy a színház — megalakulásának huszadik jubileumi évében — a Tragédia előadásával kívánt művészi felkészültségéről és érettségéről bizonyságot adni. Hadd jegyezzem meg mindjárt elöljáróban, hogy ez az erőpróba — a hibák ellenére — jól sikerült. Az eredetileg tavaszra kitűzött bemutató a rendezőt ért baleset miatt szeptemberre halasztódott, s a kényszerű halasztás sok tekintetben az előadás javára vált. Szerencsés gondolat vol't, hogy a színház kitűnő kezekre, a győri Kisfaludy Színház Jászai-díjas igazgató-főrendezőjére, Várady Györgyre bízta a rendezés munkáját. Várady nemcsak jó pedagógiai érzékkel bíró, gyakorlott színészvezető, hanem az elméletben is járatos szakember, s ez a Tragédia színrevitele esetében elengedhetetlen követelmény. Nem könnyű feladat eldönteni, mi kerüljön előtérbe a madáchi mű értelmezésében, vajon konfliktusában az Isten és az Ember, vagy az Isten és az Ördög párharca a döntő, vajon a tagadás ősi szellemének, Lucifernek kétkedése legyen a bukásába bele nem nyugvó, mindig újra kezdő Ádám magatartásának mozgatója? Nem könnyű feladat Madáchnak a szabadságharc után született, a kora válságaitól és magánéletétől is megjelölt eszméit úgy hozni a ma nézője elé, hogy azok korok fölött álló pozitív hatást váltsanak ki, ahogy ezt legutóbb a tartui észt-szovjet Vane- muine Állami Akadémia Színház budapesti vendégszereplése alkalmából megmutatta. A tartui színház előadásában a rontásra került hangsúly: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy — S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. A világ megrontásában, az Or és Lucifer párharcában Ádám mintha csak látszólag volna eszköz; az elmagányosodő ember, Ádám konfliktusai egyre szorítóbbak, de a küzdelemről bukásai ellenére sem tesz le, s úgy válik győztessé, hogy nem csupán a luciferi fenyegetést bírja le, hanem önnön kételyeit is. Várady értelmezésében Madách sokfelé szálazó és sok értelmezést megengedő filozófiája egyszerűsödik, anélkül, hogy ez az egyszerűsödés a mű eszmei telítettségének kárára válna. Talán legnagyobb érdeme, hogy dramaturgiailag is munkálkodott
