Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Beszélgetés Juhász Ferenc költővel

Juhász Ferenc Emil B. Lukáö-csal Bratislavában

(Ez év szeptemberének közepén Juhász Ferenc költő Bratislavába látogatott. Bár látogatása magánjellegű volt, szívesen adott interjút a Csehszlovák Rádió magyar irodalmi szerkesztőségének, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük.)

— Juhász Ferenc nevét, költészetét jól ismerik a csehszlovákiai magyar olvasók, a költészet kedvelői, s mi most az ő nevükben is üdvözöljük a hozzánk ellátogató költőt, az új magyar költészet egyik legkiválóbb képviselőjét.

Ha megengeded, szeretném, ha néhány kérdésemre válaszolnál. Te annyi nagy versben írtad már meg a világmindenségben élő, küzdő embert, aki botlásaival, szenvedések és megpróbáltatások közepette is egyre feljebb ős feljebb emelkedik. A fejlődés azonban magában hordozza negatívumait is. A technikai előrehaladás ott tart, hogy az emberiség megsemmisítheti önmagát, fenyegetheti saját létét. Nagy felelősséget hordozunk tehát mindannyian. Ez a felelősségvállalás, emberféltés hatja át egész költészetedet. Mondhatnál erről néhány szót?

— A költészet felelősségtudat és ezért felelősségvállalás. A létezést, tehát a világot, tehát azt a földgolyót, amit belak az emberiség, tehát az embert — folyamatos, állandó veszély fenyegeti. Ez a veszély, ez a veszélyeztetettség az emberiség történetének kezdetei óta mindig más, és mégis mindig ugyanaz: betegség, háború, elnyomás, megaláztatás, kizsákmányolás és halál. A költő, — hiszen azért ember, — nem hallbeszélgetés Juhász Ferenc költővel