Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Fábry Zoltán és Sziklay Ferenc levelezése
ezt az 500 K-t csak kölcsönnek fogadom el, és ha egyszer meglesz a létminimumon felül néhány korona — részletekben törlesztem. — Ugye ezért nem haragszol, de azt hiszem, ez a dolgok rendje. Örülök, hogy Maxi visszavette a Naplót, bár nagyon félek, hogy Kövesék[?) eléggé tönkretették ahhoz, hogy régi misszióját betölthesse. Győry írta, hogy a Prágainál van és hogy írjak nekik. Nagyon sajnálom, hogy nemigen láthatom a Prágait, a Ti vitátok is csak véletlenül került hozzám. Ha módodban van, légy oly jó intézkedni, hogy kapjam úgy a PMH-át, mint régen, és most küldtem (Szep)essinek egy cikket a vitához, nem tudom, le meri-e hozni? De ezt a Keller-vakondot el kell némítani egészen. Isten áldjon, mégegyszer köszönök mindent, szeretettel ölellek: Zoli. Stósz, 1926. V. 9. Kedves Feri, bár úgy érzem, hogy épp a közelmúlt vitáim messze ellöktek a PMH-tól, mégis üdvözöllek, mint a „Magyar Vasárnap“ szerkesztőjét. Igazad van: mindenki a maga helyén, csak így lehet béke. Azok után, amiket velem csináltak (ill. a kézirataimmal) nem hinném, hogy még egyszer feléjük próbálkozzam. Ha meg fogod engedni minden —anonym — tevékenységem abban fog állni, hogy a múltkor beharangozott és abbahagyott német folyóiratokat glosszálom havonta egyszer, mint a mellékelt ábra mutatja, egy kis sarokban elfér az egész. Nagyon kérlek: ezt csináld meg nekem, nekem nagy érdekem, hogy ezek megjelenjenek. (Recenzió!) — Küldöm Wimberger Anna két novelláját. Szeretném ezt az értékes nőt a .Jankovichék marasztaló befolyása alól kiszabadítani. Szabad levegőt neki. A múltkor írtad, hogy a Könybarátok kiadványait — bírálati példányként meg fogom kapni. Ez eddig nem történt meg. Sem Falu, sem Rácz, és amit a legjobban várok: sem Darkó könyvét nem kaptam meg. Kérlek, Ferikém, amennyiben megteheted: küldesd el nekem ezeket. Szeretettel ölellek Zoli. Stósz, 1927. III. 22. Kedves Feri, nincs igazad, én előzetes lesújtó kritikáról nem tudok. Lesújtó a kritikám, ha a könyv — tényleg rossz, de közben — és ezt nem akarjátok észrevenni — közben 50 %-ban dicsérek is. Példa: Kazinczy Társ. könyvbarátai. Évente 6 könyv. Falu Tamás és Rácz Pál könyve — rossz volt. Az Antológia — egyoldalú [nem hiba és nem rossz, de liberális közönségnek és a tömegnek, nem a „nép“, de a proletár) kínosan egyoldalú. Ezzel szemben: Darkó könyvét nagy-nagy szeretettel és féltéssel dicsértem, mert jó. És dicsérni fogom Reményi kétkötetes dolgát, ha olyan lesz legalábbis, mint azt jó hinni. Az arány megvan: 50 % ott, 50 % itt 50 % gáncs és 50 % dicséret. Azt sem vághatjátok a szememre, hogy a mentalitásban hozzám közelebb esőket — túl (dicsérem). Nem. Ezekkel szemben még szigorúbb vagyok. Farkas István és Jarnó regényeit a sárga földig piszkoltam, mert rosszak voltak, hamisak voltak. És még valamit: ha én nem alkalmazom a teljes mértéket, ki akadályozza meg azt, hogy Rácz csakugyan ne higgye magáról, hogy Gorkij. — Abban igazad van: te közönséget nevelsz. Ezt senki nálam jobban nem köszöni meg. (Ha a Naplóék merik hozni, az ,,írók(?) és Irodalom“ folytatását: ott megtalálhatod). Én az írókra akarok hatni. Te az egyik alapot dolgozod meg, én a másikat. Csodálom, hogy mi összeütközésbe kerülhetünk. Ha igen: akkor itt mellékkörülmények játszanak közre. — (Még meg akarom jegyezni: ami pedig a közönséget illeti: azt én is megcsinálom. A proletároknak már a harmadik regényt fordítom, és mindegyik könyvalakban is megjelenik a Munkás-beli közlés után. Persze: ez a munka — a Ti szemetekben — bűn. Nem baj.) Szeretet? Szeretet: a legnagyobb erő — néha, átmenetileg, megbocsáthatatlan gyengeség. Ha gyűlölök: akkor is szeretek. Higgyétek el. Szeretettel köszöntlek Zoli.
