Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - FIGYELŐ - Szilvássy József: Tűzvirág (Gondolatok Lovicsek Béla drámájáról)
A Tragédia Évája egyike a legnehezebb klasszikus női szerepeknek. A küzdő Adán oldalán passzivitásra van kárhoztatva, az egyiptomi színben lemondó, s Ádám a fára alakjában szintén egyre a passzív asszonyi szerepre inti: Te csak virág légy, drága csecsebecs, ■? Haszontalan, de szép, is ez érdeme. Lemondó a bizánci képben is, ahol a küzdelmes élet helyett a kolostor elvonultsága választja, csak a párizsi forradalmi képben, ahol mint felgerjedt, rongyos pórn tőrrel a kezében bontakozik ki a tömegből, válik egy pillanatra — nem éppen a leg rokonszenvesebben — cselekvővé. Az Évák mindig a szépségükkel és szép szövegmondásukkal hódítanak. Erre a tiszti szövegmondásra, szerepe jó árnyaltságára törekedett Németh Ica is. Több színbei ennél többet is adott: átélt játékot, női melegséget. Kacér is tudott lenni a prága képben, s az utolsóban érzelmi telítettséggel nőtt Adám mellé. Talán ha legyőz elfogultságát, szerepe többi részeivel is jobban megbirkózik. Kisebb szerepekben a színház valamennyi tagja bemutatkozott. Turner Zsigmom négy alakban jeleskedett (Péter apostol, Rudolf császár, Bábjátékos és Aggastyán. Fazekas Imre tiszta szövegmondással emelkedet ki az együttesből (Mihály főangyal Patriárka, TtadósJ. Ferenczy Anna Hippiája és Cigányasszonya is erősségei az előadás nak, de Pőthe István Rabszolgája is emlékezetünkbe vésődik, s Király Dezső párszava; epizódjai is többet adnak a rutinnál. A statisztéria a londoni képben és a Falanszter jeleneteiben jól mozgott, elegendőnei is bizonyult, de az athéni képben, s kivált a párizsi forradalmi jelenetekben sajnála tosan szegényesen hatott; ez erősen csökkentette a képek összhatását. (A hiba a szín ház személyi állományának korlátozottsága miatt aligha küszöbölhető ki, mint ahog} sajnálatos, hogy hasonló ok miatt a három főangyal nem az arkangyali férfiszépség hanem a túltápláltság benyomását kelti.) * ; Összegezve elmondható, hogy Az ember tragédiájának komáromi bemutatóját a szín ház nagy ünnepének kijáró tisztelettel fogadtuk, és örömmel is, hogy a közönség elismerése nem maradt el. A MATESZ együttesének ez a produkciója mindenképper megérdemli az elismerést. j Egri Viktoi fűzvirág (Gondolatok Lovicsek Béla drámájáról] Hazai magyar drámaírásunk állóvizét az elmúlt színházi évadban — végre! — két új alkotás kavarta fel. Az egyik Dávid Teréz Időzített boldogság című színr műve, amelyet a Magyar Területi Színház komáromi együttese mutatott be, a másikat — Lovicsek Béla alkotását — a MATESZ Thália Színpadán láthattuk. Až utóbbi színművel olvasóink is megismerkedhettek. Kissé rendhagyó módon a szöveg a Tűzvirág — túlzás nélkül állíthatjuk: sikeres — bemutatója után lát napvilágot folyói- iratunkban. Ez a körülmény mindenképpen befolyásolja alábbi elemzésünket, hiszen a dráma kapcsán a siker fontos tényezőire is kitérünk. 1. Legelőször, úgy vélem, a színmű témájáról kell szólnunk. Ugyanis a hazai magyar drámairodalomról rendezett ankétokon és más fórumokon gyakran hangzott el az a nézet, hogy többek között azért nincs megfelelő mennyiségű és főleg minőségű hazai magyar színművünk, mert több mint fél évszázados nemzetiségi történelmünk során az itteni magyarság sorsfordulóiban rendszerint nem volt lehetőségünk, eszközünk társadalmi méretű döntésekre, tehát nincsenek úgynevezett nagy drámai témáink sem. Könnyű ezt a nézetet megcáfolni, mert — noha a történelmi tényeket illetően tartalmaz bizonyos objektív igazságot — a következtetése téves. Hivatkozhatnánk romá; niai, jugoszláviai példákra, de nem szükséges, mert a Tűzvirág témája is bizonyítja
