Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - FIGYELŐ - Szilvássy József: Tűzvirág (Gondolatok Lovicsek Béla drámájáról)

a fent említett nézet helytelenségét. Lovicsek drámája újra arra figyelmeztet, hogy nemcsak témában és problémában bővelkedő jelenünknek, hanem haladó hagyományokban gazdag múltunknak (a két világháború közötti politikai és szociális megmozdulásoknak stb.) sincs drámairodalma. Lovicsek színműve a Szlovák Nemzeti Felkelés idején egy magyar—szlovák határmenti faluban játszódik, s a sikerben nem kevés része volt annak, hogy a szerző az úgynevezett „kisemberek“ (erre a későbbiek során még visszatérünk) tettein keresztül állít emléket a magyar és a szlovák antifasiszta harcosoknak, s ezzel irodalmunkban is megtette azt, amit politikai és társadalmi szerveink, történészeink a maguk eszközeivel már megvalósítottak: a csehszlovákiai magyarság egészére hárított kollektív bűnösség elvét érvénytelenítette. Nem túlzás, nem is vulgarizálás, ha azt állítjuk, hogy a szerző a drámaírás eszközeivel marxista történelemszemléletének és internacionalista meggyőződésének ad hangot.

2. Lovicsek Béla eddigi irodalmi alkotásainak, színműveinek egyik fő jellemzője az érzelmi konfliktusok ábrázolása. Erénye a fordulatos cselekményfűzés, valamint az említett konfliktusok légkörének a megteremtése. Legsikerültebbek azok az alkotásai, ahol ezek az eredmények jól kitapintható társadalmi közegben érvényesültek. Példaként a Csillagszemű asszonyt említem, amelyben az ötvenes évek második felének délszlovákiai faluja elevenedik meg, emberi és társadalmi problémáival együtt. Ha a negatívumokat vesszük számba, akkor a Tűzvirágról írott Gál Sándor-recenzió egyik gondolatára hivatkozhatunk: Lovicsek — akár a Csillagszemű asszonyban is — nem a legszerencsésebben gazdálkodik témájával: alkotásában több konfliktus villan fel, de egyikről sem nyújt hiteles művészi képet.

A fenti bekezdés elején említett erények a Tűzvirágban is jól érvényesülnek: a színmű alapja egy érzelmi háromszög (Kalocsai — Zita — őrnagy), melyet egy régi szerelem (Kalocsai — Kató) még inkább bonyolít. Lovicsek korábbi fogyatékossága e színművében már nem észlelhető: nem időz el fölösleges motívumoknál, nem engedi, hogy szétfolyjék a cselekmény. A Tűzvirágot az adott történelmi helyzet avatja drámává. A forradalmak, a felkelések valamilyen formában a társadalom valameny- nyi emberére kihatnak, s ott, ahol a harcok dúlnak, állásfoglalásra kényszerítik őt. Kalocsai, Kató és Pista meggyőződésből ragadnak fegyvert, pontosan tudják, mit cselekszenek. Suchy bácsit embersége, a falusi ember bölcsessége, s ugyanakkor óvatossága vezérli. A drámán belül külön dráma az Alezredesé. Ű az emberségesen gondolkodó néhai polgári réteg egyik jellemző típusa, s későn ugyan, de mégis észrevette a horthysta politika és a magyar hadsereg csődjét, s ezzel együtt — ha megkésve is — felismerte a német fasizmus igazi arculatát. Nem talált más kiutat, így az öngyilkosságot választotta. Jóval több lelkiereje, bátorsága volt, mint a Főjegyzőnek, aki a hajbókoló, mindig mosolygó és lojális hivatalnok-réteg megtestesítője: mindenre képes, hogy mentse életét.

A drámában nincsenek heroikus hősök. Lovicsek figurái egytől egyig „kisemberek“, csupán csavarok a háború hatalmas gépezetében. Mégis — nagy költőnk szavaival élve — „nagyobbak ők, mint a hadvezérek“ s közel állnak hozzánk, ha név szerint keveset tudunk is róluk.

A Tűzvirág egy ellenállási akció megszervezését és tragikus kimenetelét követi nyomon. A hiteles ábrázolás és légkör eredményeképpen az olvasóban (s a nézőben még inkább) felsejlik az alapgondolat: ilyen ismert és névtelen emberek (hősök) bátor tettei, megpróbáltatásai révén győzedelmeskedtek a dolgozó tömegek célkitűzései.

Nem lennénk tárgyilagosak, ha azt állítanánk, hogy a Tűzvirág fogyatékosságoktól mentes. Az egyik leglényegesebb hiányosságának azt tartom, hogy a lüktető cselekmény közepette az író kevés teret szentelt a főbb szereplők jellemrajzának, tetteik lélektani motiváltságának. Különösen Kalocsai és Kató tűnik statikus figurának, olyan értelemben, hogy szavaik nem jelzik megfelelően azokat a változásokat, melyeken keresztülmennek. Csak néhány szokványos szövegrész, s az úgynevezett információs mondatok utalnak arra, hogy az orvos ellenálló, s Zita viselkedése, valamint Kató megjelenése sem zökkenti ki őt különösebben. Kalocsai — s ugyanúgy Kató is — elsősorban cselekednek, de a tetteket kiváltó gondolatok, tehát a lélektani összefüggések megjelenítése elég szegényes. A Tűzvirág jól sikerült dráma a Szlovák Nemzeti Felkelés idejéből, de nem tekinthetjük a szlovák és magyar antifasiszta harcok főbb összefüggéseit emberi, egyéni vonatkozásokban fölmutató drámának. A dráma feszültségét néhány