Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (Színmű három felvonásban)
mondat velem. Főzessen egy kávét az Erzsi asszonnyal, hozza fel a szobámba, és szóljon, kérem, a szakaszvezetőnek, hogy rendelje ide a főjegyző urat; azonkívül ha megjön a doktor úr, szóljon fel, Katóka, beszélni akarok vele. Kató: (kihúzza magát). Igenis! A parancsot végrehajtom! Alezredes: Derék lány ... Kár, hogy megöregedtem ... (Kuncogva fölmegy a szobájába). Kató: (Pista előtt is összekapja magát). Parancskiadásra elvonulok!... (Halkan). Rögtön visszajövök. (Kisiet). j Zita: (kis idő múlva belép). Kató... Kató! Kató: (beperdül). Tessék parancsolni! 1 Zita: Húzza fel, kérem, a cipzáramat, beszorult, vagy mi a csoda történt vele! Kató: (miközben a cipzárral kínlódik). El tetszik menni? Zita: Igen. De maguk csak készülődjenek az esti vendégségre. Hányan is leszünk? . . . Várjunk csak: a két paplány, Olgáék, mi ketten a férjemmel, az őrnagy úr, az alezeredes úr, no meg a süket Pityuka. Tudja, mit kell mondani az Erzsi asz- szonynak? Kató: Igen: a fácánlevest jól zöldségezze fel, az őzgerincet ne szárítsa ki túlságosan, a vadas húst jó savanyú tejfellel csinálja ... Az italokat én készítem el. A vörös bort szobahőmérsékleten tartom, a fehéret és a pezsgőt lehűtöm, kicsit a konyakot is ... Zita: És főzzenek sok kávét. A korhelylevesről se feledkezzenek meg,' Jő hajnali csemege lesz!... Mondja, Kató, mit csinált a férjemmel? Kató: Én!? ... Nagyságos asszony, kérem, én nem csináltam .. . Zita: Nem arra gondoltam, egészen másra: mióta maga nálunk van, teljesen megváltozott. Nem iszik, nem veszekszik, egyszer dudorászik — amit azelőtt sohasem szokott —, máskor meg túlságosan is szótlan ... No, mindegy, nem lényeges .. . A gyűrűt, amit magának ajándékoztam, miért nem hordja? . .. Arany, a köve is értékes. Kató: Sajnálom ... ünnepnapokra takargatom. Zita: Hordja csak nyugodtan, „ünneplőt“ is kap tőlem, ha továbbra is jól viselkedik. . (Elmegy). Kató: (az emeleti szoba felé bólint, Pistához). Mi baja a kisöregnek? Pista: Alighanem rossz hírekkel örvendeztette meg az őrnagy. Feszülnek az idegei. Ogy berzenkedett fölöttem, majdnem elröhögtem magam. Az a szerencsém, hogy igen bambán tudok vigyorogni... jót tesz az arcizmaimnak .. . Kató: (csendesen). Izgulsz? Pista: Eléggé . . . Egész délelőtt a tervrajzokat tanulmányoztam. Ha minden jól megy és sikerül, ma éjjel huszonkettő harminckor befejezzük a ténykedésünket és lelépünk. Kató: Huszonkettő harminckor! Csak sikerüljön. Pista: Sikerülnie kell!... Kár, hogy nem jöhetsz velem és nem láthatod, miként szállnak mennybe a német sógorok a viadukttal együtt. A nagy „átfésülő akciójukból“ nem lesz semmi. Kató: A doktor jól időzítette ezt a ma esti mulatságot. Pista: Csak meg ne gondolja magát... Már mindent bekészítettem a kocsijába: a műszereket, a zsinórokat. Suchy bácsi emberei a huszonhetes kilométerkőnél várnak. Ott letesz a doki, aztán jöhet vissza. Kató: Még így is nagy kockázat. Tudod, a vendégek miatt. Pista: Miért? ... Beteghez megy, betegtől jön, s hogy az öccse is vele megy, miért ne menne? Erzsi a.: (belépve a kávéval, meghallja Pista hangját. Rémületében elejti a kávét). Jézusom! Kató: (pillanatnyi döbbent szünet után visszatuszkolja Erzsi asszonyt a konyhába, kis idő múlva egy csésze feketével fölsiet az alezredeshez, majd visszajön. Pistához). Semmi vész: Erzsi asszony bevette a mesét. Pista: Milyen mesét, mit mondtál neki? Kató: Nyomós okotok van rá, hogy süketnémát játsszál — háború, katonáskodás stb. stb. —, de hogy a doktor úr öccse vagy, az biztos'.
