Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - HAGYOMÁNY - Hamar Kálmán JEGYZET: A Szlovák Tanácsköztársaság nemzetközi jellege
Az egyesült párt kongresszusán (1919. június 12-én) a Magyar Tanácsköztársaság területén élő népek nemzeti jogainak biztosításáról Kun Béla így nyilatkozott: „Harmadik követelésünk a nemzeti kérdésre vonatkozik. A burzsoázia osztályuralmának megszüntetésével megszűnik a nemzetiség is. Ez a «Kommunista Kiáltvány* legközkeletűbb ténymegállapítása. Ez az ország, amely klasszikus hazája volt a nemzetiségi elnyomásnak, most föderatív proletár köztársasággá alakult át. Erről tulajdonképpen beszélni sem kellene, csak egyet kell megjegyeznem: minthogy a magyar nyelven beszélő proletárok — az ország lakosságának többsége — nem voltak nemzetileg elnyomva, ennélfogva ránk hárul az a feladat, hogy elfelejtessük a más nyelvet beszélő elvtársainkkal az eddigi elnyomást. A föderatív köztársaság a legteljesebb mértékben biztosítani akarja a nemzetiségi és kulturális autonómiát minden itt lakó nemzet számára“.9 A tanácsok országos kongresszusán, három nappal a Szlovák Tanácsköztársaság kihirdetése előtt, Kun Bé’.a ezt mondotta: „... a mi Vörös Hadseregünk munkájával elértük azt, hogy Csehországban kormányválság állott be. Ez a kormányválság, ez a krízis pedig határozottan szimptómája annak, hogy Csehország — ahol a forradalmi irányzatnak majdnem többsége van — nagyobb változások küszöbén áll, amely elválasztja a munkásmozgalmat és reformista irányzatát. Ezzel az országgal, ennek az országnak proletariátusával szemben megtettük már kötelességünket, amikor a győztes imperialistákat megvert imperialistákká tettük, és lehetővé vált számára az, hogy szabadon mozoghasson az imperialistákkal szemben. Most joggal elvárjuk a cseh szocialista pártoktól, a cseh proletariátustól, hogy munkánk nyomán megkezdjék munkájukat, hogy a mi munkánk nyomán kivirágozzék forradalmuk a proletariátus forradalmi diktatúrájává.“10 Az utódállamok címre, beleszámítva Csehszlovákiát is, ezt mondotta: „Meg kell értetnünk ezeknek az államoknak a proletárjaival, hogy mi nem akarunk semmiféle nemzeti elnyomást... Figyelmeztetni kell az országok proletárjait arra, hogy a proletariátus diktatúrája azt jelenti: minden dolgozó önrendelkezési jogát tiszteletben tartjuk, senkit nem akarunk erőszakkal magunkhoz fűzni, csak figyelmeztetünk mindenkit arra, hogy a proletariátus jelszava nem kis államok alapítása, hanem a proletariátusnak minél szélesebb föderációja“.11 Az idézett szavak a Szlovák Tanácsköztársaság kihirdetése, a csehszlovák hadsereg veresége után hangzottak el. Ebben a helyzetben a magyar proletariátus képviselője így folytatja: „Elvtársaim, én mégis amellett vagyok, hogy lehetővé kell tennünk a megegyezést. Csak valamivel tisztességesebb... valamivel rendesebb határmegállapítás mel.eít, békét kell teremtenünk. Jó előre hangsúlyozzuk: olyan békét, amelynek érvénye nem lesz hosszabb, mint a breszti béke, olyan békét, amelyet mi a francia, a csehszlovák, a román és jugoszláv imperialistákkal kötöttünk, ezt a békét azonban nem mi, hanem a csehszlovák, a jugoszláv és román proletariátus fogja felrúgni.12 A Magyar Tanácsköztársaság és az imperialisták között sohasem került sor békekötésre, csupán ideiglenes fegyverszünetre, amit aztán maguk az imperialisták szegtek meg, ellenforradalmi harcban verve le a szocialista forradalmat. Végül határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben ezeket a mondatokat olvassuk: „1. A magyarorszagi tanácsok első kongresszusa ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy nemcsak nem ál! a terű éti integritás alapján, de mint olyan ország, amely megtette a .épésekec arra, hogy az osztályküiönbségek megszűnjenek, eltörölte egyben a nemzeti elnyomás előfeltételeit. Ennélfogva a maga részéről megadja minden nemzet dolgozóinak a lehetőséget hogy képességeit a dolgozók összességének javára szabadon, önállóan, minden más nemzettől függetlenül kifejthesse, hirdeti minden nemzet dolgozóinak jogát. 2. A proletariátus nemzetköziségének megfelelően arra törekszik, hogy különböző nyelvű dolgozók közé olyan válaszfalak ne emeltesenek, mint amilyenek az új politikai vámhatárok. Meg akarja valósítani a dolgozók testvéri szövetségét a tanácsok föderatív köztár8 Kun Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról. 1918. 9 U. o. 10 U. o. 271. u U. o. 273.
