Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - HAGYOMÁNY - Hamar Kálmán JEGYZET: A Szlovák Tanácsköztársaság nemzetközi jellege

saságának keretében addig is, amíg a nemzetközi proletárforradalom az egységes nemzetközi tanácsköztársaságot lehetővé teszi.“12 A tanácskormány a torradalom menetében elvetette az államhatárok meghúzását a Szövetséges Tanácsköztársaság területén, abból az elvből kiindulva, hogy a szocialista forradalom győzelme Közép-Európában létrehozza a „nemzetközi tanácsköztársaságok“ szövetségét, amelyben nem lesznek politikai határok. Utalunk itt arra, hogy a Szovjetunió szövetséges köztársaságiainak határait is csak a szocialista forradalom végleges győzelme után állapította meg a szovjet kormány.

A határozati javaslat további pontjai a következőképpen hangzanak: ... „A Magyar Tanácsköztársaság természetes szövetségesét látja minden proletár államban. Ez a szövetség nem valamelyes titkos diplomáciai vagy katonai konvención alapul, hanem csupán a proletariátus nemzetközi szolidaritásán... A monarchia területén képződött nemzeti államok egymáshoz való viszonyának rendezésére szükséges az új államok közös konferenciája... A tanácsok kongresszusa... kimondja, hogy a felszabadított területek ama részeivel, amelyeken a lakosság nem a magyar nemzethez tartozik, csupán föderatív közösségben kíván élni.“13 Ha összehasonlítjuk a nagyon fontos, eddig kevéssé ismert dokumentumokat 1919 második negyedének vázolt eseményeivel, arra az egyértelmű következtetésre jutunk, hogy a Magyar Tanácsköztársaság helyesen, marxista módon fogott hozzá a nemzeti kérdés megoldásához. Kárpátukrajna lakosságának, amely állást foglalt a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolás ellen, s a Magyar Tanácsköztársaság részét képezte, a magyar proletárhatalom teljes autonómiát adott. Elismerte a szlovák nemzet teljes önrendelkezési jogát egészen az önállósulásig, ami a Szlovák Tanácsköztársaságban jutott kifejezésre. A Magyar Tanácsköztársaság emellett azt a helyes nézetet vallotta, hogy a „nemzetközi tanácsköztársaság“ keletkezése feltételeinek kialakulásáig, vagyis a várt szocialista forradalomig Csehországban és a volt Monarchia többi utódállamában, a Bajor Tanácsköztársaságban megfelelően gondoskodni kell a tanácshatalmak kölcsönös védelméről. A védelem formáit és eszközeit azonban nem kényszerítette rá a szövetséges Szlovák Tanácsköztársaságra, amelyet az orosz és a magyar tanácshatalom természetes szövetségesének ismert el.

12 U. O. 273—275.

13 U. 0.