Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - HAGYOMÁNY - Hamar Kálmán JEGYZET: A Szlovák Tanácsköztársaság nemzetközi jellege

Az Oroszországi Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságának, a Népbiztosok Tanácsának és a moszkvai szovjetnek 1918. november 3-án Ausztria-Magyarország dolgozóihoz intézett felhívása, amelyet Lenin és Szverdlov írtak alá, a következőképpen hangzott: „Szilárd meggyőződésünk, hogy ha a német, cseh, horvát, magyar, szlovák munkások, katonák és parasztok a hatalmat a kezükbe veszik és a nemzeti felszabadulás művét befejezik, megkötik a szabad nemzetek testvéri szövetségét és egyesült erővel győzni fognak a kapitalisták felett“.4

A burzsoázia hatalmának megdöntését, majd a nemzeti felszabadulás befejezését és a volt Ausztria-Magyarország szociálisan is szabad nemzetei testvéri szövetségének a megteremtését — ezt a politikai irányvonalat tűzte ki Lenin, s azt akarta megvalósítani a szlovák szekció programja szerint a szlovák munkásság is: „A szocialista szlovák szekció. .. a győzelmes orosz és magyar proletariátus közreműködésével azért harcol... hogy a csehszlovák államban minden hatalom a proletariátus kezébe menjen át. A Cseh-Szlovák Proletár állam a proletariátus diktatúrájával eltörli mindazon magyar és osztrák törvényeket, amelyeket a csehszlovák népi köztársaság vett át és... a proletár államok... az egyes közületek föderatív alakulatát fogják képezni“.5 Nem kétséges, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság az 1919. évi feltételek között a helyes lépést tette Lenin és Szverdlov utasításainak a megvalósítása felé. Ezzel kapcsolatban még egy kérdéssel kell röviden foglalkoznunk: Milyen álláspontot foglalt el a Magyar Tanácsköztársaság a nemzeti egyenlőség megteremtésével és a szlovák nép nemzeti jogainak a megvalósításával szemben? Rámutattunk a magyar kommunisták elvi álláspontjára Magyarország úgynevezett területi integritásának kérdésében, s rámutattunk a Magyar Tanácsköztársaság külpolitikájának helyes marxista vonalára is, arra a tényre, hogy a tanácskormány megteremtését Szlovákiában a magyar munkásosztály internacionális kötelességének tartotta. Ezzel szemben a magyar burzsoázia azt állította, hogy a magyar kommunisták nem voltak hazafiak, „elárulták“ hazájukat, „csak“ internacionalisták voltak, s a bolsevizmust egész Európában el akarták terjeszteni.

A burzsoá utódállamok vezetői viszont azt hirdették, hogy a magyar kommunisták mozgalmának semmi köze sincs az internacionalizmushoz, s az csupán vörös színezetű nacionális mozgalom.6 Emellett a magyar burzsoáziával folytatott együttműködésükről természetesen hallgattak. A cseh és szlovák burzsoázia, amelynek elsőrendű érdeke volt, hogy eltüntesse szégyenteljes vereségének, valamint az 1919-es forradalmi harc következményeinek a nyomait, a magyarországi munkáshatalmat nemzeti bolseviz- musnak, féktelen magyar nacionalizmusnak nevezte, s az első köztársaság fennállásának ideje alatt rendszeresen terjesztette a „bolsevikok betöréséről“, a „Szlovákiában garázdálkozó magyar hordákról“7 stb. szóló rágalmakat. E valótlanságokat a sovizniz- mus terjesztésének céljából propagálták, hogy elködösítsék az osztályharc céljait. Nem csekély mértékben terjesztette a rémhíreket a jobboldali szociáldemokrácia is. E céltudatos tevékenység eredményeképpen eléggé elterjedtek azok az előítéletek, melyek ellen csupán Csehszlovákia Kommunista Pártja harcolt.

A München előtti köztársaságban érthetően nem lehetett eléggé erélyesen szembeszállni a burzsoá propagandával. Elsősorban a kommunisták ajkáról hangzottak el olyan kijelentések, amelyek rámutattak a történelmi igazságra.

Az ellentámadás kezdetének idején Kun Béla újságcikkben mutatott rá arra, hogy az előrenyomuló Vörös Hadsereg a felszabadított területen lépten-nyomon meggyőződik arról, hogy „imperialista fejlődés mai fokán a proletariátus csak kettő között választhat: burzsoá diktatúra vagy proletár diktatúra között. „A budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács az 1919. május 24-i ülésen, a katonai helyzetről és a csehszlovák csapatoknak a Tanácsköztársaság területéről való kiszorításáról tárgyalva, kijelentette, hogy a Vörös Hadsereg „újra visszafoglalta azoknak a területeknek egy részét, amelyeket nem a cseh nép, hanem a cseh kapitalizmus hódított el a nemzetközi proletariátustól. A nemzetközi proletariátus és a szocializmus területi integritásáról van szó, a proletáruralom integritásáról.“8

4 u. 0. 91.

5 A Rákosi per. 418.

6 Népszava 1919, május 23.

7 M. Vietor: A Szlovák Tanácsköztársaság.