Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - HAGYOMÁNY - Hamar Kálmán JEGYZET: A Szlovák Tanácsköztársaság nemzetközi jellege

segítségével és a III. Internacionálé elvei alapján megteremti a maga diktatúráját. A kiáltvány ugyanakkor a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács programnyilatkozata, amellyel kezdetét vette a cseh és szlovák dolgozó nép szocialista hatalmáért vívott harc rövid, de fontos szakasza.

Az eddig felsorolt fejlődésből az a következtetés származik, hogy a Szlovák Tanács- köztársaság a forradalmi harc, a szlovák dolgozó nép és a munkásosztály döntése alapján valósult meg. Keletkezésének okait és föltételeit nem kereshetjük kizárólag a magyar munkásság segítségében; ezek a hazai viszonyokból, a nemzetközi helyzetből, sőt a csehszlovák jobboldali szociáldemokraták árulásából is adódtak, akik tevékenyen segítették mind a burzsoá kormány megszilárdulását, mind pedig a tőkés és a nemzetiségi elnyomást. Az össznépi jelleg bizonyítéka az a fontos körülmény is, hogy a kiáltványt nemcsak az eperjesi és a kassai kerület dolgozó népe hagyta jóvá. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását üdvözölte a magyar Vörös Hadsereg által felszabadított többi terület proletariátusa is, készségét nyilvánítva, hogy a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács vezetésével, a Magyar Tanácsköztársasággal szövetségben harcoljon a kapitalizmus ellen és a szovjethatalom megvédéséért.

A csehek és szlovákok közös állami életének kérdésében nemcsak az eperjesi kiáltvány, hanem a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács és annak egyes képviselői is nyilatkoztak. A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács e kérdéssel kapcsolatban elfoglalt álláspontjának fontos történelmi dokumentuma az a távirat, amelyet Janoušek elnök 1919. június 16-án a prágai kormánynak küldött. Benne azt üzente a „morvaországi, sziléziai, csehországi elvtársaknak“, hogy „a szlovák proletariátus és Szlovákia többi dolgozó népe elválaszthatatlan szövetségben együtt akar dolgozni az egyetemes békéért és valamennyi nemzet proletár uralmának megvalósításáért“.2 Nem merülhetett fel komoly kétség az iránt, hogy Szlovákia munkásosztálya a cseh proletariátus forradalmi fellépését és a proletariátus diktatúrájának a megteremtését várja Csehországban is.

Janoušek e kérdései kapcsolatban nyilatkozott a kassai munkások 1919. június 22-i tiltakozó gyűlésén is: „A kapitalista csehszlovák kormányt és csapatait csupán a cseh forradalmi proletariátus segítségével verhetjük le“. Továbbá: „Szlovákiában valamennyi proletárnak, kommunistának, a cseheknek éppúgy, mint a magyaroknak, szlovákoknak, németeknek, ruszinoknak, egyetlen közös érdekük: Szlovákiát megtartani a dolgozó nép számára. Ez csupán a cseh forradalmi proletariátus segítségével következhet be, ha a cseh proletariátus a mi együttműködésünkkel leveri a cseh burzsoáziát. Ezért a legközelebbi feladat: előnyomulásunknak folytatódni kell egészen a határig, Bratislavától, Nyitrátől Hodonínon át Rutka felé, Zsolna és Csadca Irányába, tovább Morvaországba és Csehországba, egészen Európa szívébe“.3

S végül idézünk még a Magyarország Szocialista-Kommunista Munkásai Egyesült Pártjának kongresszusán részt vevő szlovák küldött beszédéből: „A szlovák proletariátus felszabadítása csak egy lépés Cseh- és Morvaország s a többi nyugati állam proletariátusának a felszabadítása felé“.3a A Szlovák Tanácsköztársaság jelentőségét tehát úgy határozhatjuk meg, hogy kikiáltása tulajdonképpen kezdete volt a magyar Vörös Hadsereg ellentámadása által megindult forradalmi folyamat új szakaszának, amelynek végső célja a szocialista forradalom továbbvitele volt Közép-Európában.

Miben kell látnunk az ellentámadás után kialakult helyzet újszerűségét? Abban, hogy az ellentámadás folyamán egybeforrt a csehszlovák és a magyar proletariátus közös érdekű harca az imperialista támadás elhárításáért és a magyarországi tanácshatalom megvédéséért. A kölcsönös támogatás egyrészt abban rejlett, hogy a csehszlovák munkásosztály a saját burzsoáziája ellen vívott harcával megerősítette a magyar proletariátus pozícióit, másrészt abban, hogy a magyar proletariátus gyengítette a csehszlovák burzsoázia helyzetét, s így javultak a csehszlovák munkásosztály kilátásai a burzsoá hatalom megszilárdítása ellen vívott forradalmi harcban.

Vajon a szlovák munkásosztály eljárása s az általa kitűzött cél, amelyet a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásával részben és ideiglenesen el is ért, összhangban állott-e a III. Internacionálé vezetőinek nézetével?

2 Červené noviny 1919. 53. sz.

3 U. o. 48. sz.

3a M. Vietor: A Szlovák Tanácsköztársaság.