Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Kollár, Štefan: Gabonanyomtatás Délszlovákiában
magyar járásban végzett kutatásaim alapián kijelenthetem, hogy a szérűben magyar vidéken nem nyomtattak. Ezt a nézetemet alátámasztja Viski Károly és Győrfy István műve, A magyarság néprajza (II. rész, tárgyi néprajz 187—191) is, melyben a szerzők részletesen foglalkoznak a nyomtatás helyével és technikájával. Álláspontomat megerősíti az a tény is, hogy a Viera Urbancová által megjelölt északi határvonalon kevesebb lehetőség volt a szérűn, mint a gazdasági épületben való nyomtatásra. Ezeken a helyeken ugyanis a pajta a szérű rovására épült, tehát helyhiány miatt kellett a gazdasági épületben nyomtatni. Összegezésül: ha a szérű nagysága megengedte, itt nyomtattak (ide tartozik a szlovák területek egy része és az egész magyar etnikum, Délszlovákiát is beleértve), ellenkező esetben kizárólag szlovák területeken a gazdasági épületben végezték a munkát. A nyomtatás már említett szlovákiai déli és északi határai között tehát még egy határvonalat kell húznunk, aszerint, hogy a két területet a gazdasági épületben vagy a szérűn végzett nyomtatás jellemzi-e. A csépléshez elkészített kévéket különbözőképpen nevezték. Gidrafán a német „scheibe“ (kör, tányér) szó alapján a „šajba“ kifejezést használták, jelölve ezzel a kévék elrendezését is. Komjáton, Kisohajban, Zsitvafödémesen, Rendván, Húlon, Alsószelecsényben, Bartoslehotán a „posteľ, Nagyzalacskán a „postílka“, Románfalván, Sopornyán, Kisbresztoványban és Felsőlócon8 a „posád“, Felsőgyörkön a „vrstva“, Cseriben a „postať“, Palajban, Esztergályon, Bakán, Teszéren, Gyökösön „násad“ (vagy „tlačenka“)9, Bucsányban „tlačáce kolo“ kifejezéssel nevezték a nyomtatandó kévéket.10 Magyar helyeken ugyanezt „ágy“-nak (Für, Martos), illetve „ágyazásának nevezték. Magyarországon az „ágyas“, „ágyazás“ (Borsod), „ágy“ (Szeged, Mezőkövesd, Bánság, Hódmezővásárhely)11 szavakat használták. A kévék ágyba helyezése különböző volt. V. Urbancová (i. m. 280) háromféle módot sorol fel: 1. A kévéket kalásszal fölfelé állították (Komját, Baka, Románfalu, Esztergály, Gyökös). Az első kéve a kör közepére került, a többit köréje állították. Románfalván, Komjáton a kévéket azonnal, Bakán csak az első nyomtatás után oldották szét. Az ágy, mint említettem, kör alakú volt, csak Esztergályon raktak négyzet formájút. Lukovištén a kör közepén négy kévét helyeztek el. Nyomatás előtt a kévéket itt is szétbontották. Rendszerint 50—80 kéve került egy ágyba, melynek magassága így elérte az 1—1,5 métert is. Felsőgyörgyben kisebb, 20 kévés ágyakat raktak. Ennek a módszernek a lényege tehát az volt, hogy a kévéket, melyek összefüggő kört vagy négyzetet alkottak, szárral („valaggal“) a föld felé, illetve kalásszal fölfelé állították. 2. A. Kisohajban, Nagyzalacskán, Nagycsalomiján, Bartoslehotán a kévéket kalásszal a kör közepe felé rakták. B. Fenyőkosztolányban és Zsitvafödémesen a kévék szára nézett a kör közepe felé. A kévéket mindkét esetben még nyomtatás előtt szétbontották, a hely nagyságától és a kévesorok számától függően egy ágyba 1—2 kereszt került. 3. Sopornyán a nők készítették az ágyat, mivel a férfiak a szomszédos községekbe jártak dolgozni. Az első sor kévét (például hatot) a földre helyezték. A másodikat már nyolc kéve alkotta, s minden további sor két köteggel gyarapodott. A kévéket úgy rakták, hogy a kalász mindig az előző sor szárára feküdt. Egy ágyba hat keresztet raktak. Tehát az ágy középső soráig kettővel növelték a kévék számát a sorokban, majd — a középső sort elhagyva — a kévék száma fokozatosan kettővel csökkent. Az ágy magassága elérte az egy métert. A kévéket már az ágyban szétbontották. Fürön, Martoson és Szentpéteren a 2. A. pont szerint készítették az ágyat, tehát a kalászok a kör közepe felé néztek. A szérűt cséplés előtt fölsöpörték (erre az alkalomra rendszerint új seprőt vettek), a földet fellocsolták, így az nem porzott, mert megkeményedett. A kisgazdák a gabonát egyenesen a földekről, a nagyobb gazdák a kazalból hordták. A szentpéteri és fűri 8 J. R. Nižnanský: Brestovanské žatvy a mlatby v minulosti. Slovenský národopis, VI. évf. 257. 9 V. Urbancová, i. m. 279—280. 10 R. Nižnanský, i. m. 258. 11 Győrfy I.—Viski K.: i. m. 187—193.
