Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)
vette komolyan minden esetben a „mesék kínálta“ helyzeteket, s így szélesíthette filozófiai és költői horizontját. A Kalmár, a Fejedelem, a Tudós — mind szimbolikus figurák, kétségtelenül elgondolkoztatóak, szinte intő figyelmeztetések, hogy az általuk járt és kínált úton tz emberségét féltő ember ne haladjon. A „világoszloptól“ kiinduló utak a mesékben is minden esetben oda térnek vissza, ahonnan erednek, tehát az oszlophoz. így a Kalmár, a Fejedelem, a Tudós visszatérte nemcsak dramaturgiai (tandrámai? ) és szimbolikus szerkesztés eredménye, hanem a mese logikai szükségszerűsége is. A PLANÉTÁK SZÍNEI Csongor Ah, de mit.látok? középen Ott egy almatő virít, Csillag, gyöngy és földi ágból, Három ellenző világból. Mirigy Halld tovább; ezüst virága, Csügg a tündér almafának, S benne drágakő ragyog A költő minden bizonnyal gyémántra gondolt. Mirigy Légy figyelmes. Mint mondám, az éj ha jő, Érni kezd a fán az alma. S mint egy most szült lánykafő, Oly arannyá duzzad halma! „A besenyőteleki mese világfáján egymás felett ezüst-, arany- és gyémánt várat, ezekben három-három ugyanilyen szőrű lovat talál a mese hőse, a szegedi mesében a hőst a fa ötödik emeletére rézszőrű, hatodik emeletére aranyszőrű ló viszi fel.. ,28 A mesékből pontosan megállapítható, hogy ezekben az égi rétegekben a Vénus, a Hold és a Nap planétaistenek laknak. Mesetípusok szerint más-más az ég réte- geződése. Egyesek három, mások hét rétegről beszélnek — van olyan is, amelyik kilencet említ. Némelyik felfogás szerint minden planétaisten teremtett egy-egy fémet, sőt azok színeit is. így lett a Napé az arany, a Holdé az ezüst, a Marsé a vas, Mercuriusé a higany, Jupiteré az ón, Venusé a réz, Saturnusé az ólom. A FÖLD SZELLEME Mirigy Mirigy Minden el van veszve, minden! És kacag bolond Mirigyen A pokolnak feneke. ... Nem, nem, mondd pokol, hogy nem. Föld alól Nem! Nem! Nem! Itt vagy, itt vagy, érzelek. Átok érte, hogy feleltél. Átok háladíj gyanánt. Halld tehát: egy jós lakik Vén berek közt sziklarésben, Kétszer alszik három hétben, 28 Uo. 156. old.
