Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)
A SZIMBÓLUMOK VILÁGA A MADÁR Időnként már képtelenek vagyunk felfogni olyan jelképeket, melyeknek a régi ter- mészetimádás korában — az ősi mítoszban — mágikus erejű, szimbolikus jelentésük volt. Ilyen a madár szerepe is. A madár — sas, hattyú, holló, galamb stb. — a szimbólumok világában általában a lélek, a tudás jelképe, néha az isteni hatalomé. A sámánfákon, az életfákon általában találkozunk ezekkel a madarakkal, melyek többnyire a fa bal oldalán foglalnak helyet. „A sámánfákon ugyanis a baloldal jelképezi a női nemet, annek megfelelően ugyanezen a baloldalon van a madár, a „sapientia“, a tudás és az „anima“, a lélek jelképe, amely úgyszintén nőnemű karakterű.“23 A madárral kapcsolatos mondáink legszebb gyöngyszeme Álmos király születését is ilyen szimbólum emlékéhez fűzi: „Álmos csodálatos esemény miatt kapta a nevét: amikor anyja a gyermekét várta, álmában egy turulmadarat látott, amely mintegy rászállva megtermékenyítette. És úgy tűnt neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, de nem a saját földjükön sokasodnak ei.“24 Szemléletünk fenti aspektusából szinte csodálatosak Vörösmarty sorai, amelyek megelevenítik Tünde földi lénnyé változását: „Ah, de mit tekint szemem? Hattyú szállá távol égből, Lassú dal volt suhogása, Boldog álom láthatása, S most, mint ébredő leány, Ringató szél lágy karján, Ügy közeleg andalogva.“ A mesék világában kevésbé jártas kutatók a legtöbb esetben a fenti sorokkal indokolták a mese genezisének olasz voltát, hivatkozva a rengeteg Léda a hattyúval című festményre, azok közül is a legtöbb esetben Leonardo da Vinciére. Csupán egy dologról feledkeztek meg ebben az esetben is — a lényeg mögé nézni. Csak a laikus számára nem tudott tény, hogy Léda Tündareosz spártai király felesége — a görög mitológia ismert szépsége, Zeusz rajongott érte, s hattyú alakjában látogatta meg, hogy szerelmét elnyerje. Ilma Sík mezőben hármas út, Jobbra, balra szerte fut, A középső célra jut, Csongor úrfi, jó szerencsét. Csongor Tévedésnek hármas úta, Utam itt ez volna hát, Melyen éltem sugarát Fölkeresnem Ilma mondta » Németh Lajos: Csontváry. Corvina, 1970. Lásd a Mítoszteremtés c. fejezetet, 188—189. old. 24 Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Madách 1972. 50. old. Melyik az, mely célra jut? Itt egymásba összefutnak, Egy csekély ponton nyugosznak, S mennyi ország, mennyi tenger Nyúlik végeik között. lm, de itt a hármas útvég, Mint varázskor áll előttem, A kívánság, a reménység, Int, von, ösztönöz belépnem. (Fellép a hármas útra — azaz arra a csekély pontra, ahol egymásba összefutnak.) Madárszárny mint ág HÁRMAS ÚT
