Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Jiří Marek: Alvilági románc

— Hiszen éppen ez az... ő meg ráadásul... Cinege is. Hívja fel, Brúžek úr, a nus- lei kapitányságot, hogy állítsák elő. Ha másért nem, legalább azért, hogy megmondja, hogyan került a szerszáma Ojjákeresztelthez. Hogy az a banda itt bújna meg valahol? Nem, az lehetetlen, az isten szerelmére, Cinege nem lehet rablő! Cinege nem volt otthon, amint azt nemsokára meglehetősen zavartan jelentette a nuslei kapitányság, mintha ez az ő bűnük volna. — Nos, ha nincs, hát talán majd hazamegy — nevetett bele a tanácsos úr a tele­fonba. — Egyszerű az egész. Ha hazamegy, akkor nincs benne a keze, de ha nem megy, akkor egész biztos, hogy benne van, és akkor még a föld alól is elő kell kerítenünk. Rágyújtott és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban, hogy nyugodtabban gondol­kodhasson. Tehát vagy féltékenységről van szó, és Cinege egyszerűen bosszút állt vetélytársán, amiért a lányra rákényszerítette egykori életmódját. Vagy az előkerült kasszás-vercájg ennek épp az ellenkezőjét jelenti: egyezséget kötöttek, Cinege eladta az ipart Ancsástul Űjjákereszteltnek. Ha így állna a dolog, akkor tulajdonképpen megtaláltuk a körözött banda csíráját! Hanem egyelőre ez mind csak feltevés, amit majd Cinege megmagyaráz nekünk. Le­het, hogy egészen más okból ölte meg, de az is kiderülhet, hogy nem ő ölte meg. Le­hetséges, hogy Ernyőcske ezt csak úgy gondolja, mert a nő mindig örömmel veszi, ha verekszenek érte. Ha meg nem verekedtek érte, akkor egyszerűen csak képzelődik. De hátra van még a doktor jelentése. Vajon mire célzott a doktor azzal, hogy az áldozatot hátulról szokatlan szögben szúrták meg? Ez semmiképpen sem maradhat magyarázat nélkül. Atkozott Ojjákeresztelt, alighogy megjelent Prágában, máris bajunk volt vele, és halála után sincs nyugtunk tőle. Noha az ismeretlen tettes, azzal, hogy megölte, újabb gondokat okozott a rendőrségnek, a halála mégis némi megkönnyebbülés számunkra. Ez a fickó idővel csakugyan gangszterré fejlődött volna, ilyen szakma pedig még nem volt a körzetünkben. A nuslei kapitányság serényen nyomozott Cinege után, de mindeddig eredménytele­nül. Ha a rendőrség Cinege keresése helyett jobban szétnézett volna maga körül, talán felfigyelt volna rá, milyen élénk lett a forgalom egyes prágai kocsmákban. A prágai alvilág szájról szájra adta a nagy újságot, és az egészben a legizgalmasabb az volt, hogy az alvilág jóval többet tudott a dologról, mint a rendőrség. Este kinyílt a Pókhoz címzett lokál ajtaja. A belépő férfi lehorgasztotta a fejét, mintha azt szerette volna, hogy senki se ismerjen rá. Járása lassú, fáradt volt. Gyors pillantást vetett a terembe, ahol néhány színes villanyégő különös hangulatot te­remtett, és igyekezett valahol oldalt helyet foglalni. El kellett ide jönnie, találkoznia kellett a barátaival. Azokkal, akik néhány nappal ezelőtt oly meleg fogadtatásban részesítették. Eljött, hogy közölje velük, mi történt — és miért. S talán azért is, hogy ne kelljen egyedül lennie. Minden feltűnés nélkül közeledett az asztalhoz, de még le sem ült, amikor a zene hirtelen elhallgatott. A tán­coló párok megálltak a parketten, és kíváncsian néztek körül, mi történt. A zene eb­ben a lokálban csak akkor hallgatott el, ha a terembe betört a rendőrség, ami egyút­tal jeladás volt a söntés mögött megbújó hazárdjátékosoknak is. Am ma nem a rendőrség nyomult be a terembe. Ma Cinege állt meg a parkett szélén, lesütött szemmel. Amikor egyszerre csend lett a teremben, megértette, hogy ez miatta van. Tehetetlenül pillantott körül. Ügy állt ott, mint egy medve, amely körül a vadászok mind szorosabbra vonják a kört. Megfordult és elindult kifele. Ekkor megszólalt egy hang: — Várj! A táncosok tömegén Tejei tört magának utat. — Mi tudjuk, mit tettél. Hallgatni fogunk, de egyikünktől se várj segítséget. Cinege fölemelte a fejét, úgy tett, mintha mondani akarna valamit, de nem mondott semmit. Tejei zsebre tett kézzel, cigarettával a szája sarkában folytatta: — Te jól tudod, hogy nem helyeseljük az emberölést. Akkor sem, ha olyan mocsokról van szó, mint Ada volt... Ha ki akartad tölteni valakin a bosszúdat, akkor a lányon kellett volna, nem? Elég lett volna, ha szétvered a pofáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom