Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Jiří Marek: Alvilági románc
— Lehet, de kasszafúrő! Ancsi erre vállat vont: — Főleg egy kicsit mulya volt. — így tehát otthagyta, és, összeállt Űjjákeresztelttel. S ugyanakkor visszatért a szakmájához. Ö kényszerítette rá, ugye? Ancsi megzavarodott: — Hát nem volt ellene. — És a pénzt neki adja, ugye? Ö pedig .. . Mit tud arról a múltkori bankrablásról, ő is részt vett benne? — Semmit, erre megesküdhetek. A tanácsos úr kis ideig figyelte Ancsit. Tapasztalatból tudta, hogy aki ilyen hölgyeknek hisz, az bolond. Hazudnak, ha kell, ha nem. Neki pedig most muszáj. Amikor látta, hogy semmit sem tud belőle kiszedni, vállat vont, és eléje tette a halott megnagyított fényképét. Most majd talán beszélni fog. — Ismeri? — Nem — válaszolta Ancsi, és már-már visszatette a fényképet az asztalra. De egyszerre kimeresztette a szemét, elsápadt, és görcsösen belekapaszkodott a székbe. A fénykép a földre esett. — Jézusmária ... Ada ... Mi történt vele? Már három napja nem volt otthon. Elakadt a lélegzete, Brüzek úr kénytelen volt egy pohár vizet adni neki, hogy ma gához térjen. — Megboldogult a maga daliája. Valószínűleg a cinkosai tették el láb alól. Ezért kérdezzük, mit tud róluk! Ancsi nem válaszolt. Csak gépiesen rázta a fejét, mintha el akarná űzni valamely gondolatát. Majd csendesen, mintha maga sem hinné, amit mond, furcsa bizonyossággal azt mondta: — Cinege ölte meg. Azzal összecsuklott, mint egy colstok. Nagy futkosás és zűrzavar támadt körülötte, majd kivitték a folyosóra, lefektették a padra, és eszméletre térítették. Egyébként a tanácsos urat is szerfölött meglepte, amit hallott. Éppen a rendőrségi orvost hívta: — Szóval azt az embert, akit kifogtak a Moldvából, vesén szúrták hátulról, de valahogy egészen furcsán, alulról, szokatlan szögben. Már holtan dobták a vízbe. A holttesten talált zúzódásokat valószínűleg az esés okozta, a tetemet bizonyára a meredek partra dobták, úgy csúszott be a vízbe. És még valami. A jobb kézcsuklón erős zúzódást találtunk, nehéz volna megmondani, mi okozta. A tanácsos úr nagyon figyelmesen hallgatta végig az orvos jelentését. — Érdekes — csak annyit fűzött hozzá. Nyilván összefüggésbe hozta egymással azt, amit a lány mondott, és az orvos állítását. — Cinege ... — dörmögte maga elé. — Nekem ne beszéljen senki semmit, akit Cinegének hívnak, abból sohasem lesz kasszafúró, se gyilkos. Ez békeszerető név, itt nem stimmel valami. Aztán megérkezett Brúžek felügyelő az Ojjákereszteltnél tartott házkutatás eredményével. Semmi különöset nem találtak, csak egy kasszafúró-szerszámos ládát. — Mit várt, Brüzek úr? Hogy majd Jírásek-művekre akad? Mutassa csak, lám, mellékesen a kasszafúró szakmával is foglalkozott. Ezt nem is tudtuk róla, ugye? — Egyáltalán elég keveset tudunk róla, tanácsos úr — ismerte be Brúžek felügyelő. — Rendesen még be se mutatkozott. Az eddigi büntetéseit erőszakosságokért kapta. Egyszer ugyan rablótámadás miatt is ült... Azt a lányt elengedjük? — Azt hiszem — mondta röviden a tanácsos úr. — Először nem mondta meg nekünk, amit tud, és aztán mondott valamit, amit nem tud, de amire a hatodik érzékével rátapintott. A tanácsos úr a kasszafúró-szerszámokat nézegette, s egyszer csak meglepetten vonta fel a szemöldökét: — Nézzük csak, feszítővas! És milyen, Brúžek úr? Brüzek felügyelő, mint egy illemtudó kisdiák, azt felelte: — Az kérem, Cinege feszítővasa ... Már elterjedt volna a kasszafúrók között? A tanácsos úr megingatta a fejét: — Nem, itt másról van szó. Ha az a lány igazat mondott, akkor ez a szerszámos láda Cinegéé. — Hogy ő ölte volna meg féltékenységből. Egy kasszafúró nem tesz ilyet — vetette ellen Brúžek felügyelő.
