Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Csanda Sándor: E. B. Lukáč és a magyar irodalom

megelégedett az Ady-irodalomból leszűrt megállapításokkal, a költő cikkeiből vett idézetekkel, és nem használta fel bizonyítási eszközül Ady verseit. Erre pedig nagy tájékozottsága és a szlovákra fordított versek nagy száma lehetőséget adott volna." (Bp, 1961, 47—48. 1.)

Barta Lajos, az Ady-nemzedék tagja, a szlovákiai magyar szocialista irodalom nesztora 1935-ben a Magyar Újságba írt cikket Ady és Lukáč címen abból az alkalomból, hogy a szlovák költő kéthetes magyarországi tanulmányútra készült anyaggyűjtésre Adyról tervezett monográfiája megírásához. Barta helyesen mutat rá a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok szélesebb, középkelet-európai összefüggéseire, s hangsúlyozza, hogy az irodalom nemzetközi összefüggései szélesebb perspektívát nyújtanának a nemzetinél, mert közös sorsproblémákra hívják fel a figyelmet. Ebből a szempontból igen elismerően és szépen méltatja Lukác tevékenységének jelentőségét is: „Ez a középkelet-európai közös sorsprobléma van, akár tudomásul akarjuk venni, akár nem. És az a rendkívül magas fokon való átemelkedés az egyik nép költőjének a másik nép költőjébe, ahogyan Emil Boleslav Lukáč azt keresi, több mint népnek néppel való találkozása! Tömegek, népek egymásmellettisége, egymáshoz tartozása hoz ki magából ilyen magasra fokozott inkarnálódásokat. Olyan méreteket olyan bőségek ezek, melyek túlmennek csak két költőnek, csak két népnek szellemi találkozásán. Tünemény ez olyan horizonton, mely még nincs fölfedezve. Misszió ez egy azután tudatosítandó valóság nevében. Amit Lukáč Adyért tesz a fölfedezendő középkelet-európai közös sorsosságban Jut a maga igazi értelméhez.” (júl. 14. 10. 1.)

A fasizmus uralomrajutása után, a harmincas évek végén rendkívül súlyossá váltak a szlovák—magyar kapcsolatok ápolásának feltételei. Lukáč azonban vállalta a veszélyesebb kockázatot is, s 1939-ben az Elánban cikket közölt a kultúra termékeinek cseréjéről, ugyanide rövid portrékat is írt Kosztolányiról, Tóth Árpádról és Juhász Gyuláról. Ez utóbbihoz a szerkesztőség jónak látta rövid megjegyzést fűzni, mely szerint Lukáč cikkei nem követnek semmiféle politikai célt, hanem csupán művészi és kulturális szándékot. 1941-ben V mladých srdciach (Ifjú szívekben) címmel jelent meg Lukáč első önálló magyar fordításkötete, amely egyúttal az első szlovák Ady-kötet. A mű huszonkét költeményt és egy bevezető tanulmányt tartalmaz. A bevezetésben Lukáč főként a magyar szakirodalomra támaszkodva foglalja össze Ady életét és költészetének Jelentőségét. A szlovák olvasóközönség elé új Ady-képet tár, s először hangsúlyozza, hogy Adynak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt internacionális álláspontja összefüggött a szülőföldjén szerzett élményekkel, ahol egymás mellett élnek magyarok és románok. (Ezzel magyarázza baráti viszonyát Octavlan Goga román költővel.) Az Ady költészetére döntő mértékben ható tényezők közül Lukáč a következőket tartja legfontosabbaknak: vegyes lakosságú szülőföldje, betegsége, kálviniz- musa, szerelme, Párizs, a politika és az újságírás.

A híd másik pillérére, a Straka által szorgalmazott új magyar költők csehszlovák antológiájára még hosszú Ideig kellett várni, de Lukáč a szlovák irodalmi foyóiratokba az újabb magyar költők verseiből is fordított Szabó Lőrinctől, József Attilától, Illyés Gyulától, Berda Józseftől, Babitstól, Kosztolányitól, Tóth Árpádtól, Erdélyi Józseftől és másoktól. Fordításainak jó részét kötetben is kiadta — saját verseihez csatolva — válogatott költeményeinek 1936-ban, Prágában megjelent gyűjteményében. A kötetben két szlovákiai magyar lírikus verse is megtalálható: Győry Dezsőé és Vozári Dezsőé, de a legjelentősebb magyar költők közül itt hiányzik József Attila, Kassák Lajos és Illyés Gyula bemutatása. Sándor László a kötetet ismertetve a Korunkban újból megemlíti az évek óta vajúdó tervet: „Lukáč versfordításainak kapcsán önkéntelenül és szinte kikerülhetetlenül vetődik fel a kérdés: mikor kap végre érdemes szlovák vagy cseh fordítást a mai magyar líra? Itt természetesen olyan munkára gondolunk, amely lehetőleg tárgyilagos és teljes mértékű képet nyújtana a cseh vagy szlovák olvasónak a XX. század magyar lírájáról. Régen esedékes feladata ez a cseh, Illetve a szlovák műfordítóknak, különösen mióta a magyarok ezen a téren meg is előzték őket.” (1937, 571—2. 1.)

A fenti feladat vállalására Straka és a magyarországi költők is ösztönözték Lukáčot. Illyés Gyula, akivel Lukáč 1923-ban Párizsban érdekes körülmények között (egy botrányos Petőfi-ünnepségen) megismerkedett, majd barátságot kötött, 1943 elején meghívja a szlovák költőt a Magyar Csillag szerkesztősége nevében egy magyarországi