Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Csanda Sándor: E. B. Lukáč és a magyar irodalom

jelentek meg Vladimír Roy és Štefan Krčméry szerkesztői támogatásával, verseskötetet 1922-ben adott ki Spoveď (Gyónás) címmel. „Mint lírikus gazdag és változatos témákat szólaltatott meg; szinte nincs a két világháború közti válságos időszaknak olyan problémája, amelyről ne írna. Költészete éppen ezért lényegesen komolyabb, sőt komorabb hanghordozású, mint Smreké. Nem az élet csillogását, formáinak szépségét keresi, hanem — az abszolút igazságot. Ezért van verseiben több általánosítás, mint egyéní- tés, s ezért sokkal inkább fordul a transzcendens felé, mint Smrek” — állapítja meg Sziklay László. (A szlovák irodalom története, Bp, 1962, 664. 1.) További kötetei: Dunaj a Seina (A Duna és a Szajna, 1925), Hymny k sláve Hosudarovej (Himnuszok az Or dicsőségére, 1926), O láske neláskavej (A szerelemtelen szerelemről, 1928), Križovatky (Keresztutak, 1929), Spev vlkov (Farkasok dala, 1929), Elixír (1934), Moloch (1938), Bábel (1944), Óda na poslednú a prvú (Öda az elsőhöz és az utolsóhoz, 1967), Parížske romance (Párizsi románcok, 1969). Ezenkívül írt még számos irodalompolitikai, elméleti cikket és tanulmányt, köztük a magyar irodalom népszerűsítését, védelmét ős a szlovák-magyar kapcsolatokat szolgáló kiváló esszéket. A magyaron kívül legtöbbet franciából fordítotott, s mint egykor Ady, ő is „Párizs szerelmese”.

A szlovák költő a magyar irodalmat háromféleképp szolgálja: műfordításokkal, elméleti és népszerűsítő cikkekkel, kiváló magyar írók (Balassitól napjainkig) évfordulóira írt megemlékezésekkel. Ady költeményeit már a húszas évek elején fordította, s máig is Lukáč a XX. századi magyar líra legjelentősebb költőjének legbuzgóbb és leghivatot- tabb szlovák tolmácsolója. 1923-ban a Slovenský Svet című mártoni képes hetilapban tett közzé hat Ady-fordítást egy rövid bevezetővel, melyben a magyar költő életművének jelentőségét, progresszivitását, világirodalmi kapcsolatát hangsúlyozza. Ady születésének 50. évfordulóján, 1927-ben A Reggel című szlovákiai napilap Ady-számába Lukáč írt cikket, amelyben ilyen személyes vallomást is találunk: „1917 telén találkoztam újra Az én menyasszonyommal, A halál rokonával s Elek Artúr ragyogó előszavával Az új magyar költészet című könyvben. Akkor már átestem a fiókköltészet tűzkeresztségén, és 1917—18-ban feltétlen, lelkes rajongója és fordítója lettem Adynak. A Živena című revű közölte is három Ady-fordításomat... a Vér és arany fordítása a főszerkesztő puritanizmusa következtében a papírkosárba került... Azóta is Ady tisztelői közé számítom magam, a szó legtisztább költői és emberi értelmében.” (1927. nov. 20.). Ugyanis egy másik szlovák költő, Vladimír Roy, verssel köszönti Adyt Andrejovi Adymu címmel, s ebben mintegy összefoglalja Lukáčék nemzedékének Ady- szemléletét: „Modern idők Ulrich von Huttene, / ki lelkedben hordtad Kelet szörnyűségét, / halálosan szeretve Nyugatot, / ahova leikedésért jártál szorongások között, / a szabadság fiai ma megértenek téged. Benned állandóan két erő ütközött / és űzött téged kósza, viharos messzeségbe, / míg fajtádat szeretted a tragikus korban, / korod csaló bűneit ostorozva.”

Később Lukáčot nacionális és klerikális szempontú cikkekben támadták is Ady miatt. Az éles vitát egy fiatal szlovák filológus, Rudo Jas-Uhlár indította el a LUK (Literatúra, umenie, kritika) című folyóiratban (1931. 3. sz.). Szerinte túl sok adyizmus van a szlovák irodalomban. „Borin teljesen át van itatva vele, Lukáč is átvett egyet- mást tőle. Itt-ott Nižňanský is utánozza. Poničan kezdetben az ő nyomdokain haladt. Zarnovban sok van Ady kifejező eszközeiből és éles harciasságából. Krčméry némely költeményén is érezhető, de Gáspáron és másokon is. Mindezek a hatások önkéntelenek, öntudatlanok és természetesek...” Uhlár érvelésében a továbbiak során számos ellentmondás van, s ezeket jól megvilágítja Lukáčnak e gyűjteményben (a Madáchnál készülő A nagy üzenetváltásban — a szerk.) közölt írása, az Ady a LUK című lapban. (Politika, 1931. IV. 1.). Ebből az is látszik, hogy a szlovák költő ismeri az újabb magyar Ady-kutatás eredményeit, s többek közt cáfolja az Ady költészetének dekadens voltáról terjesztett véleményeket. Lukáč cikkére név nélkül közöl a LUK feleletet, amelyben már nem a költészet, hanem a nacionalista politika szempontjából támadják Ady szlovák híveit (Adysta a Politikában, 1931. ápr.-J.

1931 pünkösdjén nevezetes esemény történt a szlovákiai munkásmozgalom történetében: a nagyrészt magyar lakosságú Kosúton a cseh csendőrök a tüntető földmunkások közé lőttek, s többet közülük halálra sebeztek. Ez a tragikus történelmi esemény úgy megrázta a polgári szemléletű Lukáčot, hogy az ügyben a kommunisták mellé