Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Simkó Margit: Bertold Brecht és a Berliner Ensemble
Adj nekünk fényt a színpadra, világosító! Hogyan tudjuk mi, darabírók és színészek, félhomályban a világ képmását bemutatni? A szürke alkony elaltat. De nekünk a néző figyelme, sőt, ébersége kell. Engedd őket világosságban álmodni.. .9 1949-ben, már a Berliner Ensemble megalakulása idején kiadott színbázelméleti munkájában, bizonyos változtatásokkal, de ugyanezt az elvet vallja: „... visszavonjuk tehát, bizonyára a legnagyobb sajnálkozást keltve, azt a szándékunkat, hogy letelepszünk ebben a birodalomban. Ogy kezeljük a színházat, mint a szórakozás helyét — de azonnal hozzáteszi — és megvizsgáljuk, hogy a szórakoztatás melyik módja felel meg nekünk.10 A szórakozásnak az a módja, amely Brechtnek megfelel, az az öröm, amit a néző érez, ha új, tudását bővítő ismereteket szerez. Brecht azt a gyönyörűséget akarta fölkelteni a nézőben, amit a tudós érez, mikor a természet egy új titkának bukkan a nyomára. Mert Brecht, akinek tudásszomja határtalan volt, a kutatószenvedélyt szociális jelenségként értékelte, mely „nem kevésbé élvezetes és zsarnoki, mint a nemzési ösztön.“11 A brechti epikus dráma, ellentétben a hagyományosan felépített drámával, lazán egybefűzött epizódok sorozatából áll, melyek alkalmasak az önálló bemutatásra is, anélkül, hogy a mondanivaló vesztene értékéből. Az epikus dráma nem-irodalmi része — a zene, a színpadkép, a koreográfia — szintén megtartja a függetlenségét. Ahelyett, hogy a zene ugyanabban az irányban haladna, mint a szöveg, az a funkciója, hogy dialektikusán szemben álljon vele, kérdésessé tegye, leleplezze vagy ironizálja. A színpadképek szerepe sem korlátozódik csupán arra, hogy a cselekmény természetes hátterét alkossák. Ezek a brechti színpadon a szöveg tartalmát a saját jellegüknek megfelelően vagy kísérik, vagy dokumentálják, vagy kritikát gyakorolnak (A Galilei élete című műben Caspar Neher térképekkel díszíti a színpadot, Galilei tanainak a visszavonását világnyelveken hirdetik a hangszórók, ezzel is bizonyítva a tragédia nagyságát. Az Anya című darabban az előadás időpontjában érvényes árjegyzékek ereszkednek alá stb.) A brechti színház újításai nem jelentik az érzések kizárását. Mint Brecht megjegyzi, az epikus színház .. nem veti el a érzelmeket, főleg nem az igazságra — a szabadságvágyra és a jogos haragra — irányulókat, ezeket nemcsak megjeleníti, hanem igyekszik őket felerősíteni és előidézni. A kritikai állásfoglalás, melyet a közönségből igyekszik kiváltani, sosem lehet a számára eléggé szenvedélyes“.12 A Brecht—Weill együttműködés kiemelkedő eseménye az 1930-ban bemutatott Maha- gonny város felemelkedése és bukása című opera játék, amely a kapitalizmus lényegét tárgyalja, azt, hogy csak pénz ad jogot az élethez, a pénztelenség viszont a legnagyobb bűn, amelyért villanyszék jár. E bizarrságában is telibetaláló, a kulináris opera ellen- operájának készült műben Brecht felsorakoztatja írói, rendezői, zenei elméletének teljes fegyvertárát. Brechtet pályája alatt többek között amiatt támadták ellenfelei, hogy „felmutatja ugyan a társadalom hibáit, de nem mutatja meg a kiutat.“ Lukács György így határozza meg az író, a költő kötelességét: „... az igazi költő a kor döntő ellentmondásait tükrözi, mégpedig híven tükrözi.“ Brecht ennek a sarkalatos igazságnak teljes egészében eleget tett, a többit a történelemre bízta. Tanítódrámáinak legkiválóbbja Gorkij Anya című regényének a dramatizálása. Az eseménysort természetesen — a színpadi követelményeknek megfelelően — leegyszerűsítette, a cselekmény időtartamát viszont meghosszabította: 1905 helyett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén, 17-ben fejezte be. Brechtnek nehezebb helyzete volt, mint az orosz népet tökéletesen ismerő nagy proletárírónak, de nemcsak hogy fölényesen megbirkózott az anyaggal, hanem fontos új jelenetek és mozzanatok beikta9 Brecht: Die Beleuchtung. Schriften zum Theater ÍO Brecht: Kleines Organon. Vorrede 11 Leben des Galilei. Stiicke 12 Formproblemen des Theaters aus neuem Inhalt
