Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (III.)

taurrkakészségét és tapasztalati körét, és azt eredményezte, hogy falumban sokoldalúan értettek a termeléshez, s egyetemesebb tapasztalatokkal rendelkeztek, mint az egyarcúbb vidékek parasztjai (akár a síkságiak, 'akár a hegyvidékiek).

Szülőfalum határa más szempontból is átmeneti táj: a magyar és a szlovák nyelvterület határvidéke. A falu ebben az időben színmagyar, két-három szlovák család törve beszél magyarul. A délnyugati magyarlakta síkság csúcsaként érintkezik az erdők mögötti szlovák falvaik csoportjával. Ebben az irányban a szomszéd község, Szántó, szlovák. A következő, Hévmagyarád inkább magyar. Mellette Déménd vegyeslakosú. S a Léva—Ipolysági országúton túl a falvak egyre inkább szlovák lakosságúak. De a nyelvek békésen élnek egymás mellett, a nemetiségi hovátartozás kérdése nem éleződik ki, talán azért, mert több helyen esetenként változó. Nézzük Szántót, melynek ősi szlovák jellege kétségtelen. A Lexikon adatai szerint szlovák település, Fényes (1830) szerint szlovák-magyar, Coernig és Keleti szerint úgyszintén. A népszámlálások eredményei tükrében így változott a faluban a magyar nemzetiséget vallók száma:

1880-ban a lakosság 37 %-a magyar;

1910-ben a lakosság 79 °/o-a magyar;

1930-ban a lakosság 2 %^a magyar.

Ennél is érdekesebbek a hévmagyarádi (a falum nyelvén: magyaradi) eredmények. A falu a Lexikon szerint színmagyar, Fényes szerint szlovák település:

1880-ban a lakosság 60 %-a magyar;

1890-ben a lakosság 89 %-a magyar;

1900-ban a lakosság 60 %-a magyar;

1910-ben a lakosság 76 %-a magyar;

1921-ben a lakosság 27 %-a magyar;

1930-ban a lakosság 20 %-a magyar;

1938-ban a lakosság 100 %-a magyar.

Még ha elfogultnak és befolyásoknak vesszük is a monarchiabeli népszámlálások eredményeit és hitelüket kétségbe vonjuk, az adatok mögött nyilvánvalóan és megdöbbentően kísért a történelem, a kiegyezés utáni idők nemzetiségi állapota, a millenniumi idők magyarizáló nyomása, az első csehszlovák köztársaság megalakulásának a ténye.

A környék gazdasági és társadalmi központja Léva városa, amely a Ptácsnyik hegy csoport déli nyúlványain is innen fekszik, ott, ahol a Garam a síkságra lép. Léva történelmében az emlékezés a XVIII. század végén tartja számon az első jelentősebb szlovák beszivárgást. A múlt század végén és századunk első harmadában így tükrözik a nép számlálások adatai a magyar nemzetiségű lakosság változását:

1880-ban a lakosság 79 %-a magyar;

1890-ben a lakosság 85 %-a magyar;

1900-ban a lakosság 88 %-a magyar;

1910-ben a lakosság 90 %-a magyar;

1921-ben a lakosság 65 %-a magyar;

1930-ban a lakosság 41 %-a magyar.

Még érdekesebb és jellemzőbb egy nyelvhatár menti falucska lakosságának a nemzetiségi hullámzása: Alsógyőröd a Lexikon és Korabinaky szerint szlovák település, Fényes szerint szlovák—magyar, Coernig szlováknak, Pesti pedig szlovák—magyarnak mondja. Az 1880-tól 1930-ig tíz évenként véghezvitt népszámlálások tükrében a magyar-