Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Jegyzet a történelemből - Költészetünk kisantolőgiája
Az utolsó százegynéhány év alatt a forradalmi munkásmozgalom történetének nevezetes tényei fűződnek február havához. A francia proletariátusnak megvan a maga 1848jas, az orosz népnek a maga 1917-es februárja, és ezekhez csatlakozik harmadikul a mi 1948-as februárunk. Miben különbözik ez a másik kettőtől? Mindháromban a proletariátus vívta a harcot, míg azonban 1848-ban, az akkori februári forradalom után, a francia munkásságnak valami egészen csekély és alig néhány hónapon át érvényesíthető töredék jutott a forradalmi kormányhatalomból, addig 1917-ben az akkori polgári demokratikus programmal induló orosz megmozdulás a proletariátus véráldozatai árán az úgynevezett kettős hatalom időszakát vezette be, nálunk 1948 februárja véglegesen leszámolt a proletariátus vezetését és hatalmi helyzetét megtűrni nem 'akaró burzsoá ármánnyal és meghozta a dolgozóknak azt a győzelmet, amely után felesség, megalkuvás, az idő és a fejlődés kerekének visszafordítása lehetetlenné vált. Hogy az események ilyen fordulatot vehettek, azoknak az áldozatoknak köszönhető, amelyeket a Szovjetunió hozott felszabadulásunkért. 1948. március 28-án Prágában a Csehszlovákia Kommunista Pártja kerületi értekezletén, Klement Gottwald elvtárs a februári események nyomán a szocializmus felé megnyílt utunkról beszélve a következőket mondotta: „1945 májusában nemzeti és demokratikus forradalmat csináltunk. Vér nélkül hajtottuk végre, enyhe eszközökkel, mert értünk és helyettünk a Szovjet Hadsereg katonái ontották vérüket, akik országunkból a német megszállókat kiűzték“ „Február napjai új szakaszt nyitottak meg népi demokratikus köztársaságunk fejlődésében... most, február után, gyorsabb ütemben haladunk a szocializmus felé.“ jegyzet a történelemről Szocialista történelmünk immár negyedszázados múltra tekinthet vissza. Ez alkalomból közöljük Sas Andor fenti írását, azzal a céllal, hogy emlékezetünkbe idézzük ennek az immár történelmi szakasznak tekinthető korszaknak a kezdeti éveit. Azokat az éveket, amelyeket gondolkodásban, valóságlátásban szükségszerűen meghaladtunk, de meg nem tagadunk és forradalmi hagyományainkként becsülünk. Számunkra — a szlovákiai magyar nemzetiség számára — azért is különösen érdekes és értékes ez az írás, mert Sas Andor ebben írta le először a „Jégtörő február“ szókapcsolatot, ame'ly az ő nyomán honosodott meg kultúrpolitikai szóhasználatunkban és vált a szlovákiai magyarság történelmének sorsdöntő eseményeit jelző fogalommá. Bábi Tibor a forradalom (Második közbeiktatott ének] Szegeden hátába döfték a tőrt; űzték bojárok, bősz légiók, Párizsban, Becsben, Prágában frakkos diplomaták — a Balkánon kis cárevicsek osztoztak rajta. A Csallóközből, Bodrogközből kiáltozott elkékiilt, szederjes szájjal. Eltemették, bár meg se halt. A föld alatt vonult, és vitte, vitte tovább a zászlót, Lenin üzenetét. Nem volt magyar, se szláv, germán,
