Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Jegyzet a történelemből - Költészetünk kisantolőgiája
se kínai: a nemzetek büszkesége volt. I ' - i Nem lehet börtönökbe, se vámhatárok börtönébe zárni, se tarkón lőni, Berlinben, Pesten, Madridban, Moszkvában és Pekingben sem. Bitók alól, a táborokból, erdőkből, nádasokból megsokasodva tört elő; nem állították meg hadak, se villámháborók, vele tart minden nép, az elnémított szó, az elnyomott tudás. Ö kényszerít minden bokrot, fát, virágot, lombot hajtani, növekedik — csöndben és észrevétlen, akár a iű, a változékony energiákat változásokra kényszeríti, és fölrobbant minden zárt, makacs mozdulatlanságot. Békében ellentmond a gyáva békességnek, és ellentmond a háborúnak is. Ott ágaskodik minden mozdulatban, a minden törvénye ő — változásait ő szervezi. Botor és balga hit, hogy sírba lökték, mert halhatatlan, s föltámasztja — virágban, fűben, fában, búzamagban — a hősök porladó, elárult csontjait. A forradalmat nem temették -el. Öt kontinensen át élők s halottak élén menetel; a termonukleáris szintézist ő vezérli fenn a sose hunyó napban: ő robban el a simogató, szelíd fényben, sugarakban, a tudatlanság ellen lázad a tegnapinál bölcsebb gondolatban. A madarak csőrét, a költők tollát dalra készteti, ő mozdul a kis tojásban, csírázó magban a rög alatt, a férfiak s a nők szívében, az örvendő anyai szív alatt, szelíd, erőszakos, akár a szerelem. Hiába döftek tőrt hátába Szegeden, s árulták Párizsban, Bécsben, Prágában frakkos diplomaták, a kis Csallóközben, Bodrogközben titkon megérintette vállam, s értek, szólok azóta minden nyelveken. A Se elevenen, se holtan című válogatott versek gyűjteményéből, 1968
