Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - FIGYELŐ - Szénássy Zoltán: Takáts Sándor emlékére

1897-ben a magyar kormány a bécsi Udvari Kamarai Levéltárba küldi anyaggyűjtési- és rendszerezési megbízatással. A bécsi magyar tudóskör — Károlyi Árpád, Thallóczy Lajos és Tagányi Károly — érdeme, hogy Takács Sándor figyelme a XVI. század kor- és gazdaságtörténete felé fordul. Különös előszeretettel rajzolja meg a bajvívó vitézek romantikus világát. írásaiban a lovagias ellenségnek kijáró tisztelettel szól a törökökről, a magyarországi német zsoldosokat viszont elmarasztalja, s a „Németek szemétje“ jelzővel illeti a kalandor zsoldoshadat. Rajzai megjelenítik a vérzivataros évszázad epizódhőseit, a török-magyar bajviadalok szereplőit.

A komáromi vár kapujába vágva reggelente nemegyszer találtak lobogós kopját a kihívó levelével. A hadi találkozásokról, bajviadalokról a század legismertebb költő vitéze, Balassi Bálint is írt:

Ellenség hírére Vitézeknek szíve Gyakorta ott felbuzdul Sőt azonkívül is Csak jó kedvéből is Vitéz próbálni indul.

Majtényi László, írja Takáts a következő levélben, könyörög a komáromi vár kapitányánál a bajviadal engedélyezéséért: „Jól érti nagyságod eféle bajviadal dolgát. Ha meg nem engedi ő felsége néki, az török azt nem hiszi, hanem gondolja, hogy meg nem mert vele vívnia, és oly kisebbséget teszen rajta, hogy jobb volna meghalta, hogy sem mint élte!“ Hol kapitányi engedéllyel, hol pedig anélkül, kiosont éjjelente egy-egy csapat „vitéz próbára indul“-ni, portyára Buda alá. 1576. július 25-én a budai pasa azt írja Bécsbe, hogy „A komáromiak és a tataiak gyújtó szerszámaikkal Buda körül ólálkodnak, és sem nappal, sem éjjel ragadozásuk meg nem szűnnek az Buda körül való kertekből.“ De a török is megjelent a komáromi vár előtt, hol zsákmány, hol pedig bajviadal dolgában. Az egyik várkapuba vágott kopján az alábbi levél volt olvasható (Csíkvári Deli Hasszán írja Csegley Ferencnek): „Azt kívánom, el ne röjtsed orcádat előttem, s ne csavarogj, hanem hadd lássuk egymás orcáját. Immár esztendőtől fogva elég az írás. Ha akaratod nem lészen hozzá, azt is add tudtomra. Isten hozzád! Költ Fejérvárott, 1586. február 29.“

Takáts Sándor szülővárosa történelmének feldolgozásával pótolhatatlan munkát végzett. Komáromi témakört feldolgozó művei a következők: Komárom IV. Béla alatt, Lapok egy kisváros múltjából (ennek alapján kap megbízást a városi tanácstól Komárom történelmének megírására), Komárom története, Komáromi daliák a XVI. században. Ugyancsak a hazai téma talaján állva adta ki a felvilágosodáskori református prédikátor, Péczeli József munkáit és írta meg életrajzát.

Bécsi levéltáros korában közelebbi kapcsolatba került Jókai Mórral, aki csak „komám uram“-nak szólította a földit. Élete végén Takáts néhány rövidebb írásában emlékezett vissza Jókaival és Mikszáthtal folytatott beszélgetéseire.

1903-tól már a pesti képviselőházban találjuk mint a levéltár vezetőjét. Élete további részében ezt a munkakört töltötte be. Történetírói nagyságának beteljesülését a XX. század első és második évtizede hozta meg. Bámulatos munkabírással öntötte formába a bécsi kiküldetése alatt gyűjtött anyagot. Tárcáinak, cikkeinek, tanulmányainak és gazdaságtörténeti értekezéseinek hatalmas tömege révén munkássága a tudományos élet majd minden szakaszán megnyilvánult. Kiadók és újságok versenyeztek cikkeiért, melyek nemcsak a tudós szakavatottságát, hanem szerzőjük ízes magyarságát is tükrözték. Ekkor jelentek meg nagy gyűjteményes kötetei: a Régi idők, régi emberek, A magyar múlt tarlójáról, a Régi magyar kapitányok és generálisok, A régi Magyar- ország jókedve.

Tudományos tevékenységének érdemeiért 1917-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választották, 1925. május 7-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia vette föl rendes tagjai közé. Kitüntetésekkel és dicsérő jelzőkkel halmozták el. Ö azonban minden ünneplést elhárított magától. A hivatalos kitüntetésekről egyébként sem volt túlságosan kedvező véleménye, s így természetes, hogy a magáét sem értékelte.