Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - FIGYELŐ - Bata Imre: Tőzsér Árpád új versei (Tőzsér Árpád: Érintések)
Ellenben a lelke mélyéig meghatotta, amikor a szülővárosa, Komárom díszpolgárává választotta. Ezt a kitüntetést tartotta munkássága legszebb elismerésének. 1932. december 21-én halt meg — végső napjaiban is munkálkodva —, s a kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjánál Négyessy László a Kisfaludy Társaság, Eckhardt Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia nevében mondott búcsúbeszédet. Takáts Sándor emberi és tudósi nagyságáról tesznek tanúbizonyságot Nagy Miklósnak az emlékünnepélyen mondott szavai, melyekkel így búcsúzott az elhunyt történésztől- „Takáts Sándor Komáromban, abban a nagymúltú városban született, melynek minden köve az évszázados szenvedésről és dicsőségről beszél, és amelyben több magyar író bölcsője ringott, mint az összehasonlíthatatlanul nagyobb Budapesten .. Egy áldásos életpálya tört meg 1932. december 21-én. Sírját nem állták körül utódok, családtagok. Takáts Sándor a história magányos íródeákja volt. Egy életen át szolgálta szülővárosát és népét. Halálának negyvenedik évfordulójához érkezve, mi is joggal ismételhetjük a szónok búcsúszavait „... ki annyit dolgozott nemzetének önzetlen szolgálatában, megérdemli, hogy a hála és kegyelet örökéletű virágaival hódoljunk emléke előtt.“ Szénássy Zoltán Tőzsér Árpád új versei [Érintések, Madách 1972) Hogy új verseiről szólhassunk, a régiekről is beszélni kell, de még az esszéistát is föl kell villantanunk. Tőzsér eddigi pályája inkább sokat ígérő kezdet, semmint beteljesülés, a most bemutatott versek viszont már a megérintett költőt hirdetik. A megérintettet, a kiválasztottat, aki nem valami isteni beavatkozás következménye, hanem kemény belső emberi küzdelem folyománya. Most már birtokolja a költői beszédet* amely nem a ritmuson és a rímeken múlik, hanem a kizárólagosságon, a jól megválasztott szavakon, a következetes fogalmazáson, és azon az elszántságon, hogy Tőzsér költő akar lenni. Előbb a bizonyosság és a világosan megfogalmazott feladat volt, s az a mámoros életérzés, mely a cselekvésre kész húszesztendős fiatalok tulajdonsága. Noha Tőzsér nem volt éppen derűs fiatal. Mogorva volt és indulatos. Petőfi, Illyés, Nagy László nevével cölöpölheti ki az ember ama terrénumot, mely az ő indulásából kibontakozó versvilág. Kamaszos dalhangja Petőfire, verseinek intellektuális jellege Illyésre, indulati ereje pedig Nagy Lászlóra emlékezteti azt, aki a Mogorva csillagot olvassa. Tőzsér indulása nemzedék felröppenése is. Felfedezője olyan irodalomba vezeti be társaival együtt, amely éppen alapjait építi. Ismét alapjait. A csehszlovákiai magyar irodalom bővül az új nemzedék által, s a csehszlovákiai irodalomnak e bővülésre nagy szüksége van. Kevesen vannak még akkor a szellemi központban, kevesebben, mint azt a szlovákiai magyarság tehetsége indokolná. A második világháború és a következő esztendők nem kedveztek a fölserkenő magyar irodalomnak. Az idősebb alkotókat szétszórta a fasizmus, áldozatul kívánta az ellenállás. A fiatalabbját pedig fejlődésében akasztotta meg a háború utáni áldatlan viszály. Mire kiderült az ég, egyetlen cél volt, elindulni. Messziről indultak Tőzsérék is. Tőzsér Gömörországból Komáromon át ér a szellemi központba, ahol aztán a főiskola padjaiból egyenesen az elismertségbe lép át. Az irodalmi elismertség hamarosan tágabb körön belül is visszhangzik. Az egyetemes magyar irodalom is tudomásul veszi az új nemzedék föltűnését. Számolni kell azonban azzal is, hogy Tőzsér, mint nemzedéke is, nemcsak a magyar irodalmi hagyományról tud, a cseh és szlovák irodalommal is szoros kapcsolatba kerül. S nemcsak az irodalmi hagyománnyal. Az első köztársaság neki már csak emlék, de arra éppen elég, hogy teljesen fölfogjon egy más léptékű szellemiséget. Tőzsér újabb versei három helyt is hivatkoznak más nyelvi anyagra. A szlovák Milan Rúfus vers
