Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Pesti színház
lyokat. Mi a zárkában figyeltük, mi történik. Hallottuk, amint a börtönőrök körülbelül félórás időközökben újra és újra megjelennek. Éjfél körül a zárkában őrzött foglyok valamit megsejtettek a kivégzésekről. Borzalmas pánik keletkezett. Mi Jutekkal egyfolytában énekeltünk. Nyugodtak voltunk. Hajnali öt óra körül két börtönőr lépett a zárkába. Az egyik lecsatolta fülek kezéről a bilincset és megparancsolta, hogy vesse le az ingét — az egyetlen ruhadarabot, ami rajta volt. Mielőtt elvitték volna, fülek hozzám ugrott, kezet adott, és így szólt: Üdvözlöm az elvtársakat!“ Fuőíknak ez az üdvözlete mindnyájunkhoz szól. A szerző ezzel az üdvözlettel adja át a könyvet az olvasónak. Dusek Imre Pesti színház Űj magyar drámák bemutatóiról Nem érdektelen feladat a pesti színházak utolsó műsorfüzeteiből megállapítani, hány magyar színjáték van műsoron, és köztük az 1971—72-es évad folyamán április végéig mennyi volt az új bemutató. Az eredmény meglepő, felülmúlja a várakozásunkat: öt klasszikus tragédia mellett közel harminc új magyar darabot játszanak a színházak, beleszámítva a dokumentumjátékokat, a stúdióelőadásokat, az ifjúságnak szánt színműveket, s a tekintélyes szám fele új bemutató. Az örvendetes mennyiségi szaporulat törvényszerűen a magyar dráma minőségi javulásával, témaköre bővülésével, sokrétűbbé válásával jár. A korábbi években joggal róhattuk fel, hogy a magyar színpad szerzőit túlságosan megkötik a hagyományok, rendezői ritkán járnak az avantgardizmus ingoványos talaján, szcenográfusai pedig mérsékelten élnek a díszletjelzettség korlátlan lehetőségeivel. A külföldi szakemberek véleménye egyöntetű volt abban is, hogy a magyar színpadot elsősorban színművészei tették élményadó- an rangossá, ám újabban számos rendezői siker megköveteli a vélemények korrigálását. Marton Endre Mózesa, Vörösmarty tragédiája, a Czillei és a Hunyadiak, az évad klasszikus bemutatója, Madách Csák végnapjai című drámája is rendezői telitalálatnak mondható. Várko- nyl Zoltán, Kazimir Károly és Vámos László az egyszerűség, a modern játékstílus dolgában ebben az évadban is jelentős eredményeket értek el. A Nemzeti Szíház új igazgatójának, Marton Endrének évad eleji be jelentése, mely szerint az ország vezető színházának főfeladata a klasszikus örökség ápolása és az új magyar darabok bemutatása, nem maradt csak hangzatos szóbeszéd. Madách Imre drámája Keresztú- ry Dezső újabb átdolgozásában sok vitára adott alkalmat, vajon Keresztúry írói munkája nem lépett-e át a megengedett határon, amikor a Madáoh-mű eredeti anyagához hozzáköltötte „a mai magyar dráma tartalmi igényeit, a társadalmi-történeti erők és mozgásirányuk világosabb ismeretében, mint Madách? (Magyar Nemzet, 1971 november 7.) Irodalomesztéták dolga eldönteni a vitát, én nyereségnek érzem, hogy Keresztúry munkája a magyar nemzeti dráma vajúdó korszakából élővé, a mai néző számára értékessé tette a Tragédia költőjének ezt a drámakísérletét. Az átdolgozás nemes veretű nyelvezete kiemeli a mű szépségeit, de nem kendőzi el szerkezeti és eszmei gyengéit, az író színpadi gyakorlatlanságát. A madáchi életmű egyébként a Nemzeti Színházban még hatásosabban ragyogna, ha a Tragédia nem az évek óta műsoron tartott kopár, csupán a néző értelmére apelláló, tételesen ható formájában kerülne előadásra. Semmiképpen sem gondolok színes történelmi tablókra, de olyan értelmezésre, amelyben nem csupán a dráma eszmeisége, gondolati elemei kapnának méltó köntöst, de felragyogna költészete, elbukó és mindig újból felemelkedő, jövőt felérző főhősének örök emberi arculata is. Az istenével és önmagával perelő, sorsát előrelendíteni akaró, örök küzdelemre ítéltetett ember fensége és gyarlósága, esettségén áttörő nagysága. Az új vezetés másik érdeme, hogy a magyar dráma élő klasszikusát, Illyés Gyulát visszahódította — egyelőre kamaraházának, a Katona József Színháznak a színpadára. (A jövő évadban már a Nemzetiben kerül bemutatásra új darabja, amelynek témáját — Petőfi és
