Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - M. Tóth Margit: Tardoskeddi táncok
M. Tóth Margit Tardoskeddi táncok (Részletek egy tardoskeddi táncmonográfiából) A táncélet fejlődése, változásai a századfordulótól napjainkig Mielőtt részletesen ismertetnénk Tardoskedd táncéletét, szeretnénk felvázolni azokat a társadalmi és kulturális fejlődési folyamatokat és szakaszokat, amelyek a falu táncéletének alakulására lényeges irányító hatással voltak. Ismertetésünket a XIX. század utolsó évtizedeivel, illetve a századforduló idejével kezdjük, amikor a hagyományos paraszti táncok és a régi közösségi élet szokásai még úgyszólván virágkorukat élték, s a mai időkkel zárjuk le. Tardoskedden a XIX. század második felében, de még a XX. század elején is — a társadalmi és kulturális fejlődés alacsonyabb fokán - kötelező erejű szokások szabták meg az egyén magatartását, úgy, ahogy a gazdálkodásnak, az ünnepnek, a viseletnek, a szórakozásnak is megvolt a maga évtizedek alatt kialakult, kicsiszolt formája, rendje. Abban a társadalmi rendben az egyénnek a közösség által megszabott normának kellett alávetnie magát, így részvétele a táncban és táncéletben is bizonyos normatív szabályok szerint történt. Ezen a fejlettségi fokon a legdöntőbb szempont az életkor, a települési rend és a nemek szerinti tagolódás. Az életkor szerinti tagolódás volt a legerősebb. A különböző korúak az azonos igény és feladatkör szerint külön csoportosultak. A táncélet alakításában vállalt feladatok szerint három korcsoportot különböztetünk meg: gyermek-, ifjú- és öregkort. E három életkor szerepe a táncban nagyon különböző volt. A gyermekkoré a figyelés, a próbálkozás, a tanulás. A második .— az ifjúkor — volt a táncéletben a legaktívabb, ez alakította koronként a táncdivatot, ez közvetítette mindig az újat. Ehhez képest a harmadik kor szerepe sokkal passzívabb volt. Ide tartoztak azok az idős emberek, akik a fiatalság táncélete fölött őrködtek, és szigorúan óvták az új divat, az új formák terjedésétől. Szerepük sokban hasonlított a gyermekkoréhoz, azzal a különbséggel, hogy a figyelés mellett egyik fő feladatuk a táncélet másodlagos átélése volt. Mivel minden korcsoportnak más volt a feladata a táncban, ezért külön rendeztek mulatságokat a gyermekek, külön a fiatalok és külön az idősek számára. A korcsoportonkénti elkülönítés mellett jelentős volt a települési rend szerinti elkülönülés is. Minden nagyobb utca lakóinak megvolt a saját dudaháza, kocsmája, ahova rendszeresen eljártak táncolni, s ahova más utca fiataljainak elmenni szigorúarf tilos volt. A falu táncéletében a legfőbb szerepet a kocsmák töltötték be. Minden jelentős összejövetel, bál ott zajlott le. A falu lakossága a rendszeresen megrendezett bálokon kívül (búcsú, farsang, húsvét) minden vasárnap délután a kocsmákban jött össze a rendszeres vasárnapi táncra, természetesen szigorúan betartva a települési rend szerinti elkülönölést. A nemek különválása nem annyira a táncban való részvételben, mint inkább a tánc megrendezésénél vállalt aktív és passzív szerepben mutatkozott meg. A legények
