Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - M. Tóth Margit: Tardoskeddi táncok

dolga volt a bál megrendezése, a zenészek biztosítása, a helyről való gondoskodás. Ezzel szemben a lányok az előkészületi munkákból semmit se vállaltak, csupán részt vettek a bálon. Ezenfelül az elkülönülés csupán annyi volt, hogy a báli szünetekben különváltak a legények és külön a lányok, más-más szórakozással töltve a szünetet. A közösségi szabályok egységesen vonatkoztak egy-egy korcsoportra vagy települési rendre, de azon belül mindig akadt egy-két személy, aki kivált az ügyességével. Ezek voltak az ún. első legények, s irányító hatásuk nemcsak a táncéletben, hanem a közösségi életben is érvényesült. Az a legény, aki első legényként táncolt a kocsmában, az egyházi szertartásoknál is (felvonulások) rendező szerepet vitt. Különösen nagy feladat hárult rájuk a bálok megrendezése és lefolyása alatt.

A társadalmi fejlődésnek ezen a fokán a települési, a kor és nemek szerinti csoportok a falu paraszti közösségébe tartoztak. Ettől a paraszti közösségtől csak a falu szűk értelmiségi rétege (tanító, jegyző, pap) különült el, s szerepük a táncélet alakításában ekkor még nem lehetett jelentős.

Később, a gyorsabb ütemű társadalmi fejlődés hatására, fokozatosan háttérbe szorultak a táncélet régi közösségi csoportjai. Lassan a régi közösségi formák is talajukat vesztették. A parasztság nagy részének erős polgárosodása következtében a parasztságon belül tudatos rétegellentétek alakultak ki. Ennek következtében előbb az iparosság, majd a vele lépést tartó gazdag paraszti réteg vált ki a paraszti közösségből. 1907-ben megalakult az iparoskör, s még ez évben a földművesek gazdakört létesítettek, s ezek lassan nemcsak a politikai életnek, hanem a táncéletnek is központi helyeivé váltak. E körök megalakításában és irányításában döntő szava volt a falu értelmiségének, s míg egy évtizeddel korábban a falu kulturális életének, főleg a táncéletnek irányításában döntő szavuk nem volt, most ők tartják kezükben és irányítják mindkettőt. Az egyes osztályrétegeknek a kulturális életben vállalt szerepe — a földműves parasztságé a hagyományokhoz való ragaszkodás, az iparosoké pedig a modernizálás — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy külön rendezzék meg a táncos alkalmakat.

Megszűnt tehát a települési rend szerinti tagozódás, és létrejöttek a már említett társadalmi körök. A kocsmák, melyek a falu egy-egy utcájának fiataljai között oszlottak meg, 1907-től kezdve már az iparoskör, a gazdakör, a legényegyesület és a zsellérek kocsmái lettek. A mulatságokat tehát nem települési rend szerint tartották, hanem a fent említett társadalmi csoportok a saját meglehetősen zárt körüknek, a számukra kibérelt kocsmákban szervezték őket. Annak ellenére, hogy minden társadalmi csoport külön rendezte mulatságait, ez táncaikban különös változást nem eredményekett, ami a tardoskeddiek tánckedvelésével és társadalmi magatartásával magyarázható. Vagyoni kategóriák a táncéletből nem zártak ki senkit. A legszegényebb társadalmi réteg is bérelt kocsmát, ahova rendszeresen eljárt táncolni, de tagjai az iparoskor mulatságaira is bemehettek, ha a belépőt megfizették. A táncéletben való egységes részvétel azzal járt, hogy minden egyes divattáncot éppúgy időben megtanultak a szegények, mint a gazdagok. A polgári eredetű táncanyag tehát nem osztály. hanem etnikai közvetítéssel érte őket.

Táncéletükben a következő nagy változást 1908-ban az Egylet, a falu kultúrházának felépítése jelentette. Ettől az időtől kezdve a bálok színhelye nem egy-egy kocsma, hanem a kultúrotthon volt. Az a körülmény, hogy a mulatságokat a kocsmáknál jóval tágasabb Egyletben rendezhették, magával hozta azt a lehetőséget, hogy a falu lakosságának nagy része egyszerre, egy helyen vehessen részt a bálon. Ez a tény még inkább lehetővé tette azt, hogy a táncéletből ne maradjon ki senki. Ezután minden jelentősebb mulatságot, mint a búcsúi, húsvéti, pünkösdi és farsangi bálokat ott rendezték. Annak ellenére, hogy az Egyletben szervezett bálokon már úgyszólván az egész falu részt vehetett, a bálokat bizonyos napokon mindig egy-egy kör rendezte meg. Szinte törvényszerű volt, hogy a farsang szombati bált az iparoskor, a vasárnapit a gazdakör, a hétfőit pedig a legényegyesület hozta össze. Ebben az időben például egy iparosbál már nem azt jelentette, hogy ott csak az iparosok vehetnek részt, inkább csak azt, hogy a bevétellel az iparoskor rendelkezett.

Az egyletben rendezett mulatságok mellett továbbra is jelentősek voltak a vasárnaponként kocsmában rendezett „vasárnapi táncok“.

Mint mindenhol az ország területén, a táncokban és táncéletben bizonyos stagnálást az első világháború hozott. Az addig nagyon is élénk táncélet egyszerre a minimumra