Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Gágyor József: A galántai járás gyermekjátékai (Részlet egy készülő gyűjteményből)
az esetben ez egy ütésnek számít. Ha a bóhához véletlenül hozzányúl, esetleg ütés közben a bóha rápattan, a játékosnak „kint van eggy élete“. A harmadik ütés után az illető játékos léptekkel kiméri, hogy milyen messzire került a lyuktól a bóha. Minden lépés tíz pontot jelent, tehát például 10 lépés, az 100 pont. Ha a három ütés közül egyik sem, vagy csak egy, illetőleg kettő sikerül, ugyanígy le kell mérni a távolságot. Abban az esetben, ha a játékosnak, miután ráütött a bóha csúcsára, sikerül a bóha elütése előtt még néhányszor a magasba felütögetnie azt úgy, hogy nem esik a földre, a távolság lemérésénél annyiszor tízet hozzáadhat az alapul szolgáló tízes számhoz, ahány sikeres kísérlete volt. Tehát például ötszöri felütésnél a számolás így történik: 50—100—150—200 stb. A pontszámokat a játékos minden egyes alkalommal összeadja, tekintet nélkül arra, hogy még hány élete van. Ha sikerül megszereznie a szükséges pontszámot, visszajön újra az eredeti életszáma és újra ő lök, de már a „jobb eggyes“ fogással. A megbeszélt pontszám elérése után a bal kettes, majd a bal egyes lökés következik. A bóha csúcsára való ráütéseknél az ütőt ugyanúgy kell fogni, mint az egyes kilökéseknél. Abban az esetben, ha például a „jobb kettes“ fogással a játékos már megszerezte a szükséges pontszámot, de — megfeledkezve a lökésfajtáről — jobb egyes fogás helyett újra jobb kettessel lök, kint van egy élete. Ha mondjuk az elérendő szám ötszáz, s a játékosnak már négyszáznyolcvan pontja van, akkor a bedobott bóhát vagy csak egyszerűen három lépéssel odébb teszi, vagy rendesen elvégzi a három ütést, de a kimérés alkalmával csak a hiányzó két lépést teszi, tehát húsz pontot számol. Amennyiben a „fenti“ játékosnak a bal egyes fogással Is sikerül megszereznie a szükséges pontszámot, azt mondják róla, hogy „kijárto a eső osztájt“ és a „másik osztájbo megy“. Ez azt jelenti, hogy a játékot elölről kezdve folytatja tovább. Ha a fenti játékos elveszti minden életét, akkor helyet cserél a „lentiekkel“, s ő fogja a bóhát „kapkonnyi“, illetve „bedobányi“. A lyuk mellé került játékosoknak most közösen kell a szükséges pontokat megszerezniük. Minden sikeres lökés és a vele járó háromszori ütés után a sorrendnek megfelelően más és más játékos áll a lyukhoz. Ha valamelyiküknek „lemegy Sggy élete“, addig, míg a többiek a kijelölt pontszámot el nem érik, nem lökhet. A játékban az nyer, akinek sikerül megszereznie a megbeszélt pontszámot. A játéknak olyan változatával is találkozunk, amikor „fent“ is, „lent“ is csoportok játszanak. (Kohúth István, 15 éves, 1969 Tallós) K ö r b ó h a Szabályait és játékmenetét tekintve többé-kevésbé azonos a lyukbóhával. Szükséges kellékek: bóha és ütő. A gyerekek a földre rajzolnak egy kb. 2 m átmérőjű kört. A körben van „fent“, a kör előtti térségen pedig „lent“. Az életek elosztása és a számmeghatározás szintén ugyanúgy történik, mint a lyukbóhánál. A játékot bármelyik fiú kezdheti. Beáll a körbe, bal kezével a bóhát kissé feldobja a levegőbe, s a jobb kezében tartott ütővel a lehető legmesszebbre üti. Az ütést mindig csak a „lentiek“ felé végezheti el. Ha az ütés nem sikerül, és a bóha a körbe esik, a játékosnak „lent van éggy élete“. Ha a bóha — az ütőt nem érintve — a körön kívülre esik, akkor az ütést még kétszer meg lehet ismételni. Háromszori sikertelen ütés után a játékosnak ugyanúgy lent van egy élete.
