Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - A csehszlovák divatékszer
ajándékozz Vera Leonyidovnának? Hallgass! Előre tudom, mit fogsz mondani! „De hát ez nem afféle egyszerű kukta, ez egy modern kukta, működésében fizikai törvény- szerűségek érvényesülnek, a kása vagy burgonya háromszor gyorsabban fő meg benne, mint más edényben, a főzés folyamata fokozott légnyomásban zajlik, a fedő hermetikusan zár satöbbi“. Nem vitatkozom, valóban pompás kukta volt, hasznos és nem mindennapi. Lehet, hogy Vera Leonyidovna meg is lett volna vele elégedve. Elfogadta volna az ajándékot és tudományos irányításoddal huszonöt perc alatt szenzációs darakását főzött volna, amit lehet, hogy együtt fogyasztottatok volna el... Én azonban nem kuktát küldtem neki, hanem csehszlovák divatékszert! Bizsut! De te egyszerűen elmentél Vera Leonyidovnához, közölted vele, hogy nem vagyok Moszkvában, és levelemmel együtt átadtad neki az ajándékot. A néném tapintatos lény, jelenlétedben nem bontotta fel a csomagot, a levelet sem olvasta el. De mihelyt elmentél, azonnal sort kerített erre. Nem voltam jelen, de mindent részletesen tudok Vera Leonyidovna leveléből. íme, itt van a nekem címzett boríték, s benne a levelem, visszaküldve. Néném kibontotta a csomagot, meglátta a kuktát, csodálkozva vonogatta a vállát, majd olvasni kezdte soraimat: „Nagyon sajnálom, hogy névnapja alkalmából nem gratulálhatok személyesen. Váratlanul áttértem egy fontos és sürgős munkakörre, amely igen leköt. Lazarek Márkus, ez a fiatalember, akit egyébként ismer, volt olyan kedves, hogy átadja az ajándékot, melyen sokáig töprengtem, mert abból indultam ki, hogy kedves embereknek csak nekem is tetsző dolgot ajándékozok. Azt hiszem, ez a kis dolgocska épp illeni fog az arcához. Az elárusítőnő még azt is hozzátette, hogy azok a nők, akik lépést tartanak a divattal, a hajukban is hordják, vagy egészen elől, vagy kicsit oldalvást. Azt mondta, hogy elevenebbé teszi a frizurát, s kitűnően illik estélyi ruhához is. Azt hiszem, nénikém, hogy a maga korában nem szabad a divat mögött kullogni... Remélem, hogy igaz örömet szereztem, és szeretettel köszöntőm: Georgij." — Látod, mit követtél el? Egy nő kuktát kap ajándékba azzal a kedves tanáccsal, hogy viselje fülében, vagy inkább a frizurájában, mert így szép és így divatos, különösen ha a kukta kissé oldalvást fityeg, hogy ne fedje el az arcot. Most pedig hallgasd meg, mit írt levele zárósoraiban: „Georgij, még egyszer köszönöm jókívánságaidat. De, fiam, ha legközelebb ajándékkal akarsz megörvendeztetni, méghozzá ilyen nem várt használati utasítással, tedd azt lehetőleg olyankor, amikor józan vagy. Szeretlek téged, de nyíltan a szemedbe mondom, hogy ez a tréfa kissé ízléstelen volt. Ha Moszkvában leszel, keress fel, hadd hordjalak le személyesen is.“ Ne röhögj barátom, hanem siess virágot venni. Együtt megyünk el Vera Leonyidovnához. A kalapodat otthon hagyhatod, visszafelé majd kuktát fogsz viselni. A te arcodhoz éppen illeni fog. Mártonvölgyi László fordítása
