Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Gál Sándor: Tűnődések (vers) - Batta György: Tudósítás egy villanyfényes kupadöntőről (vers)
Gál Sándor Batta György tűnődések 1 magamhoz szelídüliik lassan délután az esthez ha volt aki szeretett már inkább ne szeressen 2 estéli halálban hajnali ébredésben a szavak kúija elapad moha nő a volt-kövekre s kicsorbult kaszaként rozsdásodnak a verssorok 3 hűtlenségemből szabadulván magam hűségét élem könnyű egekből nem permetez rám se dicséret se szégyen 4 elvesztek néha ezt-azt s észre se veszem így nő az ami volt s így fogy ami csak leszen 5 a dóm fölött hull az ősz csókák fekete szárnyán utaim is ködbe vesznek lehunyt szemem határán harangszavak csordogálnak ezüst egekre érnek mozdulataim a kifordult időhöz visszatérnek 6 a szél a szél a szél rokon-árnyakat terel esőzik benne a tegnap csak mész s nem érkezel 7 bévül a világ időtlensége porladó ércek kövek felett egy darab papíron ennyi fér el a lehet helyén a nem-lehet tudósítás egy villanyfényes kupadöntőről Százszirmú áram-gyújtotia nárcisz szórta a fényt, a gyönyörű permet dinnyebél-vörös mezekre és dinnye- mag-fekete nadrágokra hullott; — Az ellenfél adria-kék és napsárga színekben pompázott: csokor virág; — Vért, vért, hörögte az Ismeretlen Szurkoló; alkohollal átitatott szájüregéből kiugráltak a delirium fehér egerei és megszállták a lelátókat. Fütyült a bíró — egy kósza rigó holtan bukott a fűbe, és teljesen elgörbült az ég. Olykor gyönyörű ívfény gyúlt a csatárok lába és a háló között — ez volt a gól. Tetvesek — villámlotta az egyik vörös, és köpése mint pokolbéli harmat ragyogott a másik arcán — Rongyosok — szikrázta valamelyik kék, s a zöld gyep perzsaszőnyegén vonagló ellenfelére lépett (sípcsontja úgy tört ketté, akár háborúban a híd); Olykor gyönyörű ívfény gyúlt a csatárok lába és a háló között — ez volt a gól; Vörös köd ült az arénában, s a kamerák félszemeivel is látó világ azt hitte, hogy a futballnak nevezett „nemes vetélkedést“ szemléli; ó, urak, pici tévedés van a dologban, ez még csak tatárbifsztek.
