Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - A csehszlovák divatékszer
a csehszlovák divatékszer Nagyra becsülöm az emberben azt a képességet, hogy meg tudja szervezni a dolgokat. Azt a képességet, hogy a megfelelő időpontban összpontosítani tud, és éppen azt cselekszi, amire megkérték. Nagyra tartalak téged is, különösen azok után, hogy azt is tudomásodra hoztam, hogy az ügy az én részemről nagyon fontos és elkerülhetetlenül szükséges. Most pedig hallgass, ne is próbálj félbeszakítani! Nagynénémet, Vera Leonyidovnát elég jól ismered. Ismered uralkodhatnám természetét. Azt is nagyon jól tudod, hogy önimádata nem ismer határokat, hogy nagy gondot fordít a külsejére, szívesen öltözködik a legújabb divat szerint, és sikeresen tagadja le a születési évét... Tudod azt is, milyen a kapcsolatunk. Ha Moszkvában nem sikerül szállodai szobát kapnom, Vera Leonyidovna mindig segít rajtam, szívesen vendégül lát, és szinte túlzóan kedves hozzám. Nemegyszer beszéltem már neked arról is, hogy ez az asszony értékeli az iránta tanúsított figyelmet, legyen az bármilyen csekély megnyilatkozás. Hallgass kérlek — ismétlem — hallgass, és nyisd ki a füled! Igen, megértelek téged is. Fizikus vagy, szellemi dolgozó, egyszóval komoly foglalkozás képviselője. Épp ezért tűnik paradoxonnak, hogy éppen te, az intelligens ember, nem erőltetted meg az agyadat, s nem fogtad fel, hogy abban az ügyben, melyet meggondolatlanságomban rád bíztam, minden szépen lebonyolódott volna a te kezdeményezésed nélkül. Adtam neked egy csomagot és egy levelet. Igaz, kifogásolhatod, hogy nem mondtam meg, mi van a csomagban. De nem akartalak ilyesmikkel fárasztani, ezért csak egy rövid közlésre szorítkoztam: ajándék a nagynéném részére. Nos, közismert, hogy a szórakozottság a zseniális emberek tulajdonsága. Ezzel, ha megkésve is, meg tudlak örvendeztetni. Elvesztetted a csomagot. Jó. Őszintén szólva, már ez is elég nagy disznóság, no de hát mit lehet tenni? A szólás is azt mondja: a lónak négy lába van, mégis megbotlik ... De hogy viselkedett volna ilyen körülmények között egy értelmes ember? Elment volna Vera Leon/idovnához, s egyszerűen bocsánatot kért volna. Igen, bocsánatot kért volna, mondván: „Igen tisztelt Vera Leonyidovna, tekintettel arra, hogy agyam folyvást túl van terhelve, s emlékezetem sem működik mindig a teljes fordulatszámmal, kellemetlen eset fordult elő. Unokaöccse, Georgij arra kért, hogy adjak át önnek egy levelet és egy csomagot. Mély sajnálattal kell közölnöm, hogy a csomagba tett ajándékot elvesztettem, de kötelezem magam, hogy igyekezni fogok hibámat mielőbb jóvá tenni. Arra kérem, olvassa el a levelet, és ha szó van benne arról, ml volt az elveszett csomagban, határozott intézkedéseket teszek, hogy előkerítsem és lába elé tegyem azt, még akkor is, ha cigánygyerekek hullnak az égből.“ így viselkedett volna egy logikusan gondolkodó és találékony ember. Te azonban másként döntöttél. Te, a tudományok kandidátusa, szükségesnek tartottad, hogy alkotó módon kezdeményezz. Nem olvastad el a levelet (ez külöben a becsületedre válik), hanem egyenesen az üzletbe mentél, s kárpótlásul az elveszett ajándékért egy másikat választottál. Ha a te okos fejecskédben nem hemzsegtek volna akkor is fontos és időszerű ügyek, többet töprengtél volna az ajándékválasztáson. Hiszen ismered Vera Leonyidovnát, s rájöhettél volna, mivel szerezhetsz neki rendkívüli örömet... Vehettél volna neki borostyán fülbevalót, fejkendőt, manikűrkészletet vagy valamilyen klipszet. Egyébként a csomagban épp egy klipsz volt. Azóta talán már kezed ügyébe is került valamelyik öreg barátod zsebéből, s tán már magad is megállapítottad, hogy szép, csinos dolog. Máig sem megy a fejembe, hogyan ébredt benned oly váratlanul nagy érdeklődés a háztartási cikkek iránt. Ki sugalmazta neked azt a különös ötletet, hogy egy kuktát
