Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Laszkin, Borisz: Az érdekes film

Borisz Leszkin

az érdekes film

Vannak, akik úgy vélik, hogy a film csupán szórakozást nyújt.

Nos, hát ez nem igaz.

Én amondő vagyok, hogy a film bizony nagy művészet. Élvezetet nyújt az embernek, munkára serkenti az agyat, és fejleszti a fantáziát.

Vegyünk szemügyre egy filmnél tevékenykedő dolgozót — bizony erre az elvtársra komoly követelmények nehezednek, mert egy filmes nem elégedhet meg olyan szegényes fantáziával, mint te vagy én, az ő fantáziájának alkotónak kell lennie, mert nemcsak saját számára kell mindent kigondolnia, hanem minden ember számára.

Jól tudom én ezt.

Épp a mi házunkban lakik Mamikin, az ismert filmrendező. Minden reggel látom, amint a kapun kimegy, felesége az erkélyen áll, kezével integet, mintha áldást küldene utána, hogy jobban menjen a filmforgatás.

Épp nemrégiben hoztak Mamikin rendező lakására egy borítékot, benne egy meghívót, hogy vegyen részt szombaton a filmklubban egy új film bemutatásán.

— Nagyszerű! Egész biztosan elmegyünk! — lelkendezett az asszony.

— Sajnos nem — válaszolt Mamikin.

Odanyújtotta az asszonynak a meghívót, melyen fehér papíron fekete betűkkel ez állt: egy személy számára.

— Milyen kár — sóhajtott a felesége.

— Bizony. Nagyon nagy kár — bólintott rá Mamikin.

— Tehát egyikünk értékes filmet fog látni, a másik meg otthon unatkozik.

— Nem tehetünk semmit. Ezúttal csak a film közvetlen dolgozóit hívták meg — asszonyaik nélkül. No de hát drágám, ez ne okozzon neked gondot, én majd részletesen elmondom a film tartalmát.

Elérkezett a szombati nap.

Este Mamikin elegánsan kiöltözött, Markov borotvakészülékével simára borotválkozott, magához vette a meghívót, és elment a filmklubba.

A rendező felesége egyedül maradt. Egy ideig a házimunkákkal foglalatoskodott, aztán megnézte a televízióban a Sprtak—CSKA jégkorong mérkőzést, kis ideig még olvasott, aztán aludni tért.

Mikor Mamikin, a filmes hazaérkezett, felesége mindjárt felébredt, és megszólalt:

— Most pedig iszunk egy csésze teát, és mindent részletesen elbeszélsz. Kárpótlásul a szombat estéért, melyet egyedül kellett eltöltenem a képernyő mellett.

— Kérlek, elmondhatok mindent, hogy úgy mondjam, akár két szóval is.

— Nem, csak ne légy olyan kurta. Mondj el mindent, amit tudsz.

Teát hozott, fekete ríbizlilekvárt, majd leült a kerevetre, és készenlétbe helyezkedett, hogy figyeljen.

Mamíkín, mint aki még mindig az imént látott film hatása alatt áll, szórakozottan szürcsölte a teáját, közben kicsit meg is égette a forró csésze, ezért az asztalra he-