Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Vampilov, Alekszander: Júniusi búcsúzás (Befejezés a novemberi számból)

1

REPNYIKOV: MI az hogy!

BUKIN: Hát íme! Akkor egy kis szünetet tartottunk, s most — folytatjuk.

REPNYIKOV: Ah, vagy úgy! Ez azt jelenti, hogy minden rendbe jött? Ennek igazán örülök!

BUKIN: S képzelje el, a társaság is ugyanaz. Kivétel nélkül mind itt vannak. Már csak maga hiányzott.

SZIGORÚ LÁNY: És Koleszov?

BUKIN: Valóban, Koleszov még hiányzik.

(Nevetés.)

MÄSA: Előbb-utőbb ő is megjelenik.

REPNYIKOV (Együtt nevet a többiekkel): Apropó, Koleszov. 0 itt marad aspiránsnak. (Zajos egyetértés. Kiáltások: „Hol van?“ „Hol?“ „Keressétek elő!“ „Gratuláljunk neki.“)

(A hall.)

KOLESZOV (Megérinti Tánya vállát): Maradj... Nem engedlek el, érted? Magammal viszlek, hallod?

TÁNYA: Nem. Nem hiszek neked. Mi a biztosíték arra, hogy nem cserélsz ki megint valamiért. Az ügy érdekében ... Ezt én így nem tudom csinálni.

KOLESZOV: Mit kell tennem, hogy újra higgy nekem?

(Tánya hallgat.) Maradj.

TÁNYA: Nem.

(Csend.)

KOLESZOV (Elveszi a kezét a válláról): Isten veled.

(A teraszról az egész társaság — Repnyikov, Repnyikovné és Gomira kivételével — berohan a haliba.)

MÁSA: Sikerült!

BUKIN: Minden rendben, megmentettek a tudomány számára! Gratulálok.

KOMSZVEZ.: Kolja! A mi volt évfolyamunk . . .

MÁSA (A szavába vág): Te szerencse fia. (Tányát megöleli.) S te is.

KOMOLY FIÚ: Gratulálok, ez igazságos döntés.

MÁSA (Koleszovhoz): Mi van, csak nem vagy elégedetlen? (Tanyához.) És te? örülj, hisz itt marad neked!... De mi van veletek?... (Koleszovhoz.) Mi történt? (Koleszov hallgat. A teremből Bukin itallal megrakott asztalt cipel be.)

GOMIRA: Eh, gyertek inni!

BUKIN: Kolja, de hiszen neked névnapod van. Névnap és esküvő együtt és egyszerre.

(Bejön Repnyikov és Repnyikovné.)

MÁSA (Koleszovhoz): Mi történt? Talán megmondanád...

BUKIN: Mondj már valamit. Na.

(Csend.)

KOLESZOV: Nincs mit mondanom. De valamit meg kell tennem.

(Előveszi az oklevelét, ketté tépi, s az asztalra dobja. Csend.)

KOMSZVEZ: Ez rettenetes .. .

KOLESZOV: Ne ijedjetek meg. Ezért én megfizettem. Itt magyarázatot is kaphattok rá... Ez minden. Isten veletek. (Kimegy.)

MÁSA: Mit tett megint?

BUKIN: Széttépte az oklevelét. Ahogy látod.

MÁSA: Mi az, elment az esze?

Utca

Középen kör alakú kerítés, mögötte zöld bokrok. A színpad forog, s a kerítés mellett Koleszov megy, úgy hogy a közönség mindig látja őt. Tánya lassan utoléri. Néhány lépéssel mögötte megy. Távolról az abszolvensek báljáról zenét hallani.

KOLESZOV: Nos? Mit akarsz még?... Elfelejtettél elbúcsúzni! ... Látványos volt, igaz-e? ... Vagy nem? ... Elérted, amit akartál? ... Elégedett vagy? ... S most szaladj az apukádhoz, neki sem fog megártani, ha egy kicsit hatással leszel rá.