Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Válek, Miroslav: Hét vers
Miroslav Válek ködös éj Levél jött, s a címzett már nem lakik itt, ne tükrözz, tükör, nem néz már tükörbe, szél dúlt a szobákban egészen pirkadatig, az órát is leverte, összetörte. Itt a képe: szeme kék, mint az égbolt, s itt hever, fm, egy hervadó virágszál; azon a szörnyű éjen még hajék volt; sírjában csak rózsafüzért találnál. Pergeti szemeit majd, mintha billentyűkre simulna keze, mintha zongorázna ... — Ne hazudj, balga! Hiszen nincs kihűlve, lélegzik, nézd, a körmével próbálja emelni éppen lehunyt szempilláját. Mindegy, vak sírba, pincelyukba zárták, mint templomtolvajt, utak csavargóját, s fehér gyöngyeit az asztalra szórták. gyufák Halkan fellobban a bú gyufa-lángja, (a nevet hagyjuk, úgysem mond sokat), jön a magány, ügyet se vet a zárra, s felidézi a régi dolgokat. Éjfélre jár; s a többi tűz is újra — elhamvadtan is — vadul lángra kap. Madártoliba markol az eső ujja, s minden csepp kődobásként riogat. A múltból fel-feltör a világló fény, éget a tűz, és sebem nem lohad; szerettem egy lányt; de már kár a szóért; a nevet hagyjuk, úgysem mond sokat. Szőke hajtfürtje: lengő álomképem, a szürke szemek ködfátyolosak, én megváltoztam, s ő is más, mint régen, hagyjuk el nevét, az sem mond sokat. ismételhető szonett Ha a költő szűkös napokra ébred, és nincs, amiről versben zengjen, így szólsz: „A csillaga rossz útra tévedt, haszontalan s meddő volt élete.“ Ha verséből a bűverő kipergett, maga elől is űzi szégyene, és minden érintéstől vért cseperget. Holtát se bánnák. Mit ér élete? Ha életéből kivesznek a versek, hímporát egyhangúság lepi be. Figyelmeztesd, ha kételyekbe dermed, de finoman, hogy zokon ne vegye: sok bajt okoz, akár a beteg gyermek. Hadd ocsúdjék rá: torz az élete. szonett Ha a költő meddő napokra ébred, és nincs, amiért versével kiállna, így szólsz: „A csillaga rossz útra tévedt, haszontalanul élt köztünk, s hiába.“ Ha verséből a bűverő kipergett, maga elől bújni űzi vágya, és minden érintéstől vért cseperget. Holtát se bánnák. Ne éljen hiába. Ha életéből kivesznek a versek, szürke unalom tapad hímporára. Figyelmeztesd, ha kételyekbe dermed, de kellő tapintattal, hogy belássa, sok bajt okoz, akár a beteg gyermek. Hadd ocsúdjék rá: nem élhet hiába. csalódás Kidobtam ablakomon csalódásom mint vén kalapom amit tavaly hordtam de olykor mikor szél suhog a tájon minden embernek azt mondom nyugodtan: A csalódás nem könnyű pamutlabda amellyel macskakölykök gurigáznak Kényes portéka az Vigyázz magadra S csöndben légy Bárki szerencsét próbálhat Próbáld ki mit érzel ha fejbe vernek míg azelőtt mindig csak simogattak s ha közben majd nevetni támad kedved megtudod nevem Testvérül fogadlak
