Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - HAGYOMÁNY - Fried István: „Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe” (Arany Jánós Cseh kapcsolataihoz)

orvosa, Peter Breier hatásos gyógyító erőt fedezett föl, éppen uralkodója lábbetegségének enyhítésére. A kúra sikerrel járt, s a császár a szenvedő emberiség javára fürdővárost emeltetett, s a hegyi falu, Wary lakosait idehívatta, azt Karlsbad jövendő lakosai számára egy királyi város minden kiváltságával felruházta.

A históriának ezt a „tudományosított“ változatát aztán Csehország gyógyforrásai (1829) című könyvében szinte sző szerint megismétli. A könyv Arany kezébe kerülhetett, annál Is inkább, mert Hlawaczek mellett Gerle is szól a többi forrásról, a többi szikláról, természettudományos érdekességekről, Arany Jánoshoz hasonló módon.

E történet a magyar reformkor sajtójába is eljutott. Csajághy István (1813—1896) orvostanhallgató korábban jut el a neves cseh fürdővárosba, s színes beszámolóját érdemes szó szerint idéznünk:

„Történeti emlékként is nevezetes a szarvas-szökési csarnok (Hirschensprung), melyről azt regélik, hogy Károlynak az itteni hegyeken vadásztában, az ebek szarvast vettek űzőbe, a szegény állat a völgynek iramultában a csarnok alatti szikláról leszökvén, az 50—60° reamur melegségű forrásba esett s keserves bőgéssel és szőre vesztével bizonyítá fürdője hőségét, melyet ezentúl orvosilag megvizsgáltatva a császár is használt legyen. A tudós világ azonban, noha tulajdonképpeni használtatása eredetét s kezdetét más hiteles történeti kútfőkből mindeddig meg nem mutathatá, e népmondát nem méltatja hitelre.“ Csajághy levéltöredéke 1834. július 13-ról keltezett, s a Társalkodó 1835. évi I. kötetének 35. számában jelent meg. (Előtte a Tudományos Gyűjtemény 1827. VIII. kötete szólt ugyan Karlsbadról, illetve a Közhasznú Esméretek Tára 1833- ban megjelent VIII. kötete említi a szarvasugrás regéjét, de Csajághyé az első alapos beszámoló). Egy 15 esztendővel későbbi beszámoló (Magyar Hírlap 1850. augusztus 22.) már sokkal szükebb szavú:

„Legközelebb felmentünk a szarvas ugráshoz, honnét hajdan vadászaton egy szarvas kutyáktól űzetvén, a szikláról a mélységbe rohant, a kutyák utána, hosszas kutatás után forrásra akadtak, melyben a szarvas és kutya szétfőve találtattak, így fedeztetett fel a .Sprudľ.“

A regének két mellékhajtását érdemes megemlítenünk. Gerle beszéli el, hogy Teplic fölfedezése egy disznőcsorda kergetésének ürügyén történt.

A bécsi születésű Schez Péter (1691—1756) Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, s ugyancsak itt adta ki — 1716-ban — Magyarországi átváltozások (Metamorphosis Hungáriáé) című művét. A budai gyógyforrások keletkezését, a Karlovy Vary-i forrás fölfedezéséhez hasonlóan, vadászatnak tulajdonítja. Schez barokk poémá- jában Hunna, a nimfa kergeti a sebzett szarvast. A szarvas kétségbeesésében a Dunába veti magát, ám evvel Ister haragját hívja ki. S Ister (Duna)-isten Hunnára zúdítja a vizet.A nimfából alakul Magyarország földje, mely megszabályozza a Dunát, s a ve- rejtékcsőppekből a megannyi gyógyforrás. A mű népszerűségére utal, hogy 1768-ban a Bécsben tanuló Zichy Károly németre fordította. (Magyarul a mű két részlete jelent meg Nyilas Pest-Buda a 18. század költészetben című könyvében).

S evvel bezárult a kör. Visszatértünk Arany Jánoshoz, miközben végigpillantottuk a szarvasüldözés regéjének motívumtörténetét Pausaniastól a XIX. századig (a szarvashoz fűződő számtalan rege egyike-másika szintén megtalálható Arany költészetében, így például az önmagát gyógyító szarvasról a Toldi IV. énekének híres hasonlata szól, stb.). Tény, hogy a monda azért is keltette föl költőnk figyelmét, mert előzőleg a királyudvari kézirat, illetve Palacký történelemkönyve fogékonnyá tette őt a cseh mondák iránt. S bár a rege, eredetét tekintve, nem cseh földön született, még csak nem is a nép alkotása, Arany János annak tekintette. Ismerhette Gerle útikönyvét, mely kifejezéseiben, fölfogásában némi rokonságot mutat az Arany Jánoséval- költőnk is így énekli meg a fürdőváros keletkezését:

„Ezalatt a gímet az ebek meglelték,

Vidám csaholással hírt adva jelenték;

De Károly a völgyet megszereté nagyon,

Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:

Csatolá még hozzá két falu határát,

S a hol a forró víz kilövi sugárát,

Emele ott fürdőt, telepíte várost...“