Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - HAGYOMÁNY - Fried István: „Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe” (Arany Jánós Cseh kapcsolataihoz)

S e szavakkal — úgy érezte — eleget tesz az általa oly becsben tartott epikai hitelnek. A következő szakasz a tiszta líráé, szemléletesen elevenítve meg a „beteg ősz embert“, ki a szarvasugrás körül sétálgat, ábrándozik, talán éppen Toldi bús szerelméről szóló énekét fontolgatván. Meghatott köszönetével öleli át a cseh tájat:

„Megáldotta vizét nagy jótéteményért,

Ha nem új életért, új élet-reményért,

S ha valaha célhoz bír jutni az ének:

Köszöni e forrás csuda hévvizének.“

A Toldi szerelme vallomással zárul: a költő tartozott e munkájával nemzetének, olvasóinak; tartozását letudva, nem érzi már magát adósnak. Hálásak vagyunk Károly császár forrásának, hogy segített költőnknek az adósságtörlesztésben, a nagy műnek szánt epikus költemény egyik legszebb epizódjának adva támaszt. A cseh monda ékesen gazdagítja Arany János költészetét.

Banga Ferenc: Megtorlás, 1514