Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - HAGYOMÁNY - Fried István: „Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe” (Arany Jánós Cseh kapcsolataihoz)

S maga a Karlovy Vary „csuda hévvizének“ keletkezéséről szólő monda — amelyről a költő így nyilatkozott: „Karlsbad történetírói régebbre vitatják a hely és forrás ismert voltát, de én a népmondát követtem“ — szintén belekerült a Toldi szerelmébe,

az egyik legszebb, leginkább megragadó lírai vallomással együtt; hálát adva az enyhülést hozó gyógyforrásnak, a szemet gyönyörködtető tájnak, a vendégszeretetnek, mely a költő és hazafi gondjait, kétségeit feledtetni igyekezett. Hozzátehetnénk ehhez, hogy Karlovy Vary — mondájával történetével — szinte ösztökélte Aranyt a mű befejezésére; nem csupán egy epizód színhelyé a fürdővároska, hanem a cselekmény egyik fontos fordulója. A töredékes első megvalósulásokban, a Daliás idők I. és II. változatában még szó sincs a szarvas üldözéséről. A monda azután jutott el Aranyhoz, hogy a Hunort és Magyart új hazába vezető szarvas regéjét, a csodaszarvas mitológiai hitelűnek vélt történetét már versbe szedte. A motívum-rokonság nyilvánvaló még akkor is, ha Arany esetleg ezt nem tudatosította magában. A sok hasonlóság azonban valószínűleg elgondolkodtatta a költőt. Egyben azonban tévedett Arany: a szarvasugrás történetét nem a nép képzelete alkotta, eredete messzire nyúlik vissza az évszázadok homályába, s nem is IV. Károly német-római császár, illetve cseh király alakjához fűződött első ízben. Honnan meríthette tehát költőnk a történetet? Nyilván ott hallotta, esetleg a derék házigazdától, akihez oly szívesen utazott. Tudjuk, hogy felkészülve utazott a fürdővárosba, megszerezte a legnevezetesebb tájékoztatót; Hlawaczek Eduard német nyelvű könyvének (Karlsbad történeti, orvosi és topográfiai vonatkozásai) 1868-as 8. kiadását. (Két Hlawaczek levelet őriz a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára.) A szorgalmas fürdőorvos könyvének első része a fürdő helytörténete, itt szól kissé lenézőleg a mondáról, a néphagyományról. E történeti részben nem találjuk Arany János bejegyzéseit, aláhúzásait, annál inkább az orvosi részben. A kis könyvet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi, első oldalainak egyikén ceruzával írva Arany' János átköltése, melyet a cseh humanista Bohuslav Lobkovitz ódájából készített (a reformkorban Vörösmarty, Kazinczy, Szemere, Kis János versenyezve fordította le a latin nyelvű költeményt). A följebb idézett megjegyzés valószínűleg nem vonatkoztatható Hlawaczek könyvecskéjére, ennek csupán orvosi része érdekelte, hiszen a történeti-mondái vonatkozásokat máshonnan ismerhette, illetve máshonnan kellett, hogy ismerje. Nyilván Palackýnak IV. Károlyról írott sorait is felhasználta, de más idevonatkozó könyv is kezébe kerülhetett.

Nem népmonda! Eredetmonda! S ebben a minőségben rokon a magyar eredetmondával is, az új hazába vezető csodaszarvas történetével. A kutatás földerítette, hogy Pausanias (i. u. II. század) szarvasüldözésnek tulajdonítja a saronal öböl keletkezését, ti, Sáron, a vadász üldözi a szarvasünőt, s közben a tengerbe vész, Nagy Károlyt is szarvas vezeti az aacheni forrás nyomára. Ezt a közkeletű mondát ruházták át az igen népszerű IV. Károlyra — különféle változatokban. A leggyakoribb változat szerint a király vadászai kergetik a szarvast, mely a szikláról kétségbeesetten ugrik le a mélybe, s az utána ugró kutyák veszett üvöltése fedezteti föl a meleg forrást.

A cseh humanisták jegyezték le először, negyedik Károly nevéhez íűzve, a Szarvas ugrás történetét. A cseh felvilágosodás kiváló történésze, František Martin Pelei IV. Károly cseh király című könyvének második kötetében beszéli el a szép mondát, Sommerre, egy XVI. századi orvosra hivatkozva, akinek állítólag a helység öregei mesélték a forráshoz vezető szarvas históriáját. Mindenesetre az ő nyomában indultak el mindazok a szépírók, költők, útikönyvszerkesztők, akik a Szarvasugrás regényességével csábították a valóban festői környékre a turistákat. Hadd emeljük ki a Goethe által is megverselt Heinrich Cunot, a könyvkereskedőt és írót, aki Karlsbad alapítása címen írt daljátékot a történetből, valamint a kor egyik legnépszerűbb Cseh—német mindenesét, W. A. Gerlet, aki Csehország című német nyelvű könyvében (a második részben; a könyv egyébként Pesten jelent meg, 1823-ban) így beszéli el a forrás fölfedezését: a XIV. század második felében (egyes írók szerint 1358-ban, mások szerint 1370-ben) IV. Károly császár udvarát Elbogenben tartotta (ez Arany János „Könyökvára“), s a mai Karlsbad vidéken vadászgatott. A császár egy szikla legszélső csúcsáig követett egy szarvast. Itt a vad megpróbálta, miután az őt követő vadászok dárdáit másképp nem kerülhette el, hogy a mélybe ugorjon. A császár egy vadászkutyája követte, s belezuhant az eddig rejtve maradt forrásba. Amint meghallották irtózatos ordítását, segítségére siettek, s megtalálták a meleg vizet, melyben Károly