Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - FIGYELŐ - Bodnár Gyula-Bodor János: A szép hűtlenek (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai)
iratban maradt fenn. Váradi—Sternberg János figyelt fel rá 1957-ben s tette közzé az Ungvári Állami Egyetem Tudományos Közleményeiben. Franko tanulmánya három részből áll. Az elsőben a magyar nép ősmondáival foglalkozik, a másodikban tulajdonképpen az Álmos-monda költői interpretálása található, a befejező részben pedig a költő összehasonlítja Anonymust és a többi felhasznált forrást az orosz történelmi kútfőkkel. Váradi—Sternberg élvezetes részleteket közöl Franko művéből, elsősorban a verses Álmos-ciklusból, Balla László fordításában. A tanulmány rezüméje: „Franko magyar tárgyú műve élénk érdeklődését tükrözi az ukránnal sokszor közös sorsú szomszédos magyar nép történelme és műveltsége iránt.“ A könyv egyik legterjedelmesebb tanulmánya azzal foglalkozik, mennyire figyelemmel kísérte Lev Nyikolajevics Tolsztoj is a magyar politikai és szellemi életet. Értesüléseit részben levelezés útján, részben háziorvosától és titkárától, a magyar műveltséggel is rendelkező szlovák Dušan Makovický tói szerezte. Tolsztojt különösen érdekelte a magyar parasztság helyzete és Kossuth Lajos tevékenysége. A nagy író élete végéig levelezett Schmitt Jenő Henrik magyar anarchista filozófussal. A szerző ebben a tanulmányban meggyőzően bizonyítja, hogy Tolsztoj magyar kapcsolatai mennyire szerves részét képezik ellentétekkel telített életművének. Figyelemre méltóak azok az adatok, amelyeket Váradi—Sternberg Asbóth Oszkár kiváló magyar nyelvésznek és akadémikusnak orosz és ukrán kollégáival folytatott levelezéseiről, valamiint Oroszországban című útinaplójáról gyűjtött össze. (A fiatal Asbóth tagja volt a Russzkij kruzsok asztaltársaságnak, s később a pétervári Orosz Akadémia őt is levelező tagjává választotta.) Asbóth 1882-ben több mint kéthónapos tanulmányutat tett Oroszországban, s ekkor szerzett élményeit örökíti meg útinaplójában, amelyet azért írt oroszul, hogy a nyelvet ezáltal is gyakorolja. Elismeréssel nyilatkozik többek között az orosz népművészetről: „Az orosz dal és viselet, az orosz ingek igen tetszenek nekem, és fájdalommal válók el ettől a világtól.“ Asbóth foglalkozott egy orosz nyelvtan megírásának gondolatával is. Törekvése volt: a beszélt nyelv alapján írni tankönyvet. Váradi—Sternberg a naplóról leszögezi: „Ezek olyan ember feljegyzései, akit rendkívül érdekelt az orosz nép szellemi élete, de meglátta a zsarnokság alatt sínylődő Oroszország társadalmi valóságát is. A naplóból láthatjuk, hogyan érlelődött Asbóthnak az orosz nép és kultúrája iránti érdeklődése, amely végigkísérte őt egész életén.“ Váradi—Sternberg János tanulmánygyűjteménye az orosz—ukrán—magyar kapcsolatok történetéből nemcsak hasznos úttörő vállalkozás, hanem példa és ösztönzés is lehet a mi térfelünkön a magyar—szlovák—cseh kapcsolatok további kutatásához. Tolvaj Bertalan a szép hűtlenek Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai lAkadémiai Kiadó — Budapest, 1969j „A versfordítás a kör négyszögesítése" — írja a könyv bevezető mondatában Rába György, aki művében arra próbái választ adni, hogy ezt a szokatlan és kétséges eredményt hozó műveletet mennyiben sikerült elvégezni a „szép hűtleneknek“, vagyis Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek és Tóth Árpádnak. És már itt jegyezzük meg, hogy a könyv egyben konfrontációja is a három nagy költő-műfordító munkásságának. A világirodalomban nagyon sokan mondtak véleményt arról, hogy van-e értelme a versfordításnak. Dante, Du Bellay, Montesquieu például elítélően nyilatkozott róla, a világirodalom más nagyjainak munkássága azonban azt bizonyítja, hogy igenis van értelme. A magyar irodalomban „Kazinczy a fordítások révén az irodalmi ízlés csiszolását, a fejlettebb tudatformák kialakítását tűzve ki célul, közvetett, de igen jelen
