Irodalmi Szemle, 1972

1972/8 - Bata Imre: A közvetettség — intellektualitás — Babits korai költészetében

Az őszi tücsök muzsikája ez, s ha nem is gondolunk mindjárt arra, hogy Szabó Lő- rincet Babits inspirálta a Tücsökzene címre, akkor is föltétlenül az éjszaka képe villan föl előttünk:

Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten érzed a csöndet és az éjszakát s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.

Vagy itt az Esti kérdés életfilozófiája. Annak talán nem az éjszaka az aurája? Meg az Esti dal, az Éji dal, az Alkony. De még a Kútban is. Mind a sötétség, az éj kultusza jegyében fogant. Ügy szereti Babits az éjszakát, mint a szürrealisták az álmot. Melyben még lehet szabadon kiteljesedni és beteljesülni! A dištancia lehetősége ez is, amit épp az éjszaka révén tud könnyen megteremteni a (költő.

Hasonló funkciója van a vízmélyi világnak. A Hephaisztosz-szonett él ezzel a lehetőséggel. Hephaisztosz a víz alatt gyönyörű kézművességét gyakorolja, míg nagy halak suhannak el körülötte. S innen már csak egyetlen lépés a zene. Zenét, Madonna! — S ez a muzsika a szférák zenéje, világzene, ünnepi lengés — ritmus; mint az álom, az éj a víz hullámzása, mint az egészet nyilvánvalóvá tevő, strukturáló energia.

Hogy a vers kreatív, Bolyai-szonettje igazolja leginkább. Annak mottója az ismert levél-mondat: „Semmiből egy új világot teremtettem."

Isten elménket bezárta a térbe.

Szegény elménk a térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat, gyémántkorlátját még csak el nem érte.

Én boldogolván azt a madarat ki kalitkából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab.

Uj törvényekkel, túl a szűk egen, uj végtelent nyitottam én eszemnek; király gyanánt, túl minden képzeten

kirabolván kincsét a képtelennek nevetlek, mint Istennel osztozó, vén Euklides, rab törvényhozó.

Itt aztán igazán nyilvánvaló, hogy Babits az új versgondolkozás természetét, különbözését az élménylírától ismeretelméleti vonatkozásban látja. Az élménylíra módszerét, gondolkodásmódját az euklidesi geometriával, az újat, a sajátját a Bolyaiéval vonja analógiába. Ennek az új költői gondolkodásnak egyik remek példája a Gretna Green. A vers tárgya a szerelem, de nem a Babitsé, hanem egy teljesen hangsúlytalan személyességé. Mert nem az ÉN, hanem a helyzet a fontos. Milyen állapot, milyen folyamat? Nem egy szerelem története, hanem a szerelem természetrajza. És verse még ezen Is túlmutat. Polivalenciája bámulatos. Skót életkép, a szerelem organikus folyamatának szinte képletes ábrája, de mítoszi alakzat és dramatikus struktúra is egyben.

Azokat a lírai kutatásokat, amelyeket Babits elkezdett, de átmenetileg abbahagyott, mert laboratóriumába betört az élet, a háború és következményei, Szabó Lőrinc, és Weöres Sándor folytatta tovább. E vonalon nyomozhatjuk tovább a szisztematikus lírai kísérletezést, kutatást, melynek eredetileg az volt és szinte máig is az maradt a célja, hogy a magyar verset alkalmassá tegye a közvetettségre, az intellektualitás kifejezésére.