Irodalmi Szemle, 1972

1972/7 - Révész Bertalan: Czuczor Gergely emlékezete

Révész Bertalan Czuczor Gergely emlékezete (Elhangzott az idei Czuczor-ünnepségen, március 11-én, Érsekújvár ott) Immár példaadó hagyománnyá vált, hogy Érsekújvár kuruc és munkásmozgalmi tra­díciók fűtötte fiataljai és öregjei, entellektueljei és kétkezi dolgozói minden eszten­dőben leróják kegyeletüket városuk nagy fia-nevelje: Czuczor Gergely emléke előtt. Az utóbbi három évben pedig — hála a kultúra lelkes, csupa szív munkásainak! — ez a szokványosán induló helyi tiszteletadás túlnőtte kereteit, s országos méretű kulturális szemlévé, kultúránk, irodalmunk számbavételének, ápolásának és fejlesztésé­nek fórumává növekedett. — Engedjék meg, hogy mint a magyar irodalomtörténet szerény művelője, a szervező bizottság megtisztelő felkérésének eleget téve, a mai ünnepi estén magam is kegyelettel adózzam a több mint száz éve elhunyt, de művei­ben még közöttünk élő költő emléke előtt. Czuczor Gergely a Nyitra megyei Andód szülöttje, Érsekújvár neveltje, majd mint költő és tudós egész népének nevelője, szellemi alakítója. Együtt született a század­dal, amelyben élt: 1800. december 17-én, jó két héttel nagy költőkortársa, Vörösmarty után — jobbágy családban. Középiskolai tanulmányait Érsekújvárott, Nyitrán, Eszter­gomban és Pozsonyban végezte; a bencés rendbe való belépése után két évig még a győri bencés gimnáziumban tanul, majd 1820—24 között Pesten végzi teológiai ta­nulmányait. Czuczor diákévei idején a tanintézetekben szinte kizárólagosan az ókori görög és római irodalom, a klasszikus műveltségeszmény uralkodott, s ennek követ­keztében a hazai szellemi, irodalmi termékek csak elvétve juthattak a diákság kezébe. Egyik életrajzírójának, Bayer Ferencnek a megállapítása szerint: „a modern mozgal­makról itt tudomásul még nem bírnak..előbbre haladásról szó sincsen, minden pang s az életre való ifjú törekvésének elegendő tápláló anyagot nyújtani képtelen“. Nos, kétségkívül itt kell keresnünk annak az okát — no meg latinos, teológiai műveltsé­gében —, hogy még akkor is, amikor már az Auróra „udvari poétájáénak vallja magát, oly kitartóan ragaszkodik a klasszikus műfaji formákhoz. Tanulmányai befejezése után előbb a győri, később a komáromi bencés gimnázium­ban tanárkodik, majd 1835 őszén mint az Akadémia újonnan megválasztott segédjegy­zője és levéltárnoka, Pestre költözik. Rosszakarói azonban világias életmódja, valamint az élet természetes örömeinek igénylését és igenlését tükröző költeményei miatt ha­marosan könyörtelen rágalomhadjáratot indítanak ellene! A vád egyik mondata így hangzott: „A bencés barát Pesten világi ruhában jár, magánházban lakik, vendéglőben étkezik, a színházat, a kaszinót látogatja. Klastromba vele! S ne nyomasson egy sort se, melyet főapátja nem látott.“ Nem véletlen, hogy a közélet porondján küzdő, nem­zeti és demokratikus eszméket hirdető költő ellen összefogott a világi és klerikális reakció; életmódja s a költeményeinek — úgymond — szerzeteshez méltatlan hang­vétele ürügyén —, bár valójában inkább hazafias-plebejus elvei miatt — a bécsi királyi kancellária szigorú utasítására, alig két év elteltével, el kellett hagynia Pestet, s visz- sza kellett vonulnia a rend székhelyére, Pannonhalmára. Jó ideig még tanítani sem engedték, s csak mintegy nyolc év múlva kerülhetett vissza ismét a fővárosba, akkor már mint az akadémiai nagyszótár szerkesztője. — Toldy, a kortárs és jó barát ta­634

Next

/
Oldalképek
Tartalom