Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - HAGYOMÁNY - Somogyi Mátyás: Emberek voltak az embertelenségben
azzal a magyar néppel, amely túlnyomó részében nem értett egyet a fasizmussal és szembeszállt vele.“ A kolodéjei síremléknél magyar részről ugyancsak Vince József nagykövet mondott beszédet. Idézzük: „... Az ellenállás sok véráldozatot követelt, de nem volt hiábavaló. Őszinte örömömre szolgál, hogy szép községük lakossága megőrizte és ápolja népeink barátságának hagyományait, a csehszlovák hazafiakkal együtt a fasisztákkal szembeszegülő, kivégzett magyar katonák emlékét... Szívből köszönöm Kolodéje község lakosságának, Týn város vezetőinek, katonai helyőrségének és a járás vezetőinek, hogy méltó emléket állítottak a magyar ellenállók és a csehszlovák nép barátságának." Josef Bélohubý, a týni városa pártbizottság tagja a 'kiállításom a város vendégei előtt a többi között hangoztatta: „... Tisztelettel és szeretettel emlékezünk hőseinkre ... Tetteikből mindig erőt meríthetünk, és mindig példaképeink maradnak. A magyar katonaság internacionalista segítségét lakosságunk mindmáig nagyra értékeli, úgy tekint erre a hagyományra, mint a barátság, a megértés és a nemzetek közti kölcsönös tisztelet gyönyörű példájára ...“ A týni és kolodéjei megemlékezések után, május 9-én a Český Krumlov-i járásban, Rájov kisközség temetőjében, az ott eltemetett 12 cseh hazafi és magyar antifasiszta honvéd közös sírjánál is kegyeletes emlékezésre került sor. A vendégek között volt a dél-csehországi kerületben tartózkodó magyar partizánküldöttség is. A sírok fölött Jaroslav Cermák, Český Krumlov-i járási párttitkár és Pozsonyi Tivadar mondott beszédet. Idézünk J. Cermák beszédéből: „Tisztelettel hajtjuk meg fejünket azoknak a cseh és magyar hősöknek az emlékműve előtt, akik történelmünk legszörnyűbb háborújának áldozataivá lettek. Csehszlovákia és Magyarország népeit történelmi sorsfordulók, szenvedések és győzelmek szálai kötik össze. A legöntudatosabb és legbátrabb csehszlovák és magyar hazafiak találkoztak az antifasiszta harcok lángtengerében, hogy a kommunisták vezetésével kivívják a szabadságot a hitleri fasizmussal, a pusztító háborúval szemben. Huszonhét évvel ezelőtt dördültek el az utolsó puskalövések... Azóta már új nemzedék lépett a porondra, amely számára a második világháború csupán történelem. Ennek ellenére, emlékezetünkbe örökre bevésődött a tisztelet és elismerés azok iránt, akik szabadságunkért feláldozták életüket." Amikor az Irodalmi Szemle előző számában azt írtam, hogy az 1945-ös dél-csehországi fegyverbarátiság egyes epizódjai méltóak lennének arra, hogy tankönyvekbe kerüljenek, nem ismertem miég néphadseregünk politikai csoportfőnökségének egyik tavaly kiadott könyvét, amelyből a katonák megbízható betekintést nyerhetnek a magyar néphadsereg hagyományaiba és jelenébe. Ebben a kiadványban (Madarská lidová armáda, Naše vojsko Praha, 1971) a magyar történelem és függetlenségi mozgalmak (Dózsa, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth szabadságmozgalmai, a Magyar és a Szlovák Tanácsiköztársaság harcai, a spanyol polgárháborúban résztvevő magyar internacionalisták harcai) jellemzése után a cseh és a szlovák olvasó, minden tiszt és közkatona megismerheti, hogy a magyar kommunisták hatására és irányításával milyen fasisztaellenes megmozdulások történtek Magyarországon. Külön fejezet foglalkozik a magyarok részvételével a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Ludvík Svoboda hadseregtábornok által vezetett első csehszlovák hadtestben. „A szlovák nemzet történelméből sohasem lehet kitörölni azoknak a magyar partizánoknak az emlékét, akik a szlovák nemzeti felkelésben harcoltak... Segítségük a szlovák népnek a német fasizmus és a klérofasizmus elleni harcban a proletár nemzetköziség eszméinek gyakorlati valóraváltása" — olvassuk a kiadványban (27. oldal). A könyv a magyar katonák antifasiszta magatartására cseh területeken elsőnek a Týn nad Vltavou-i példát említi... Azok a magyar katonák, akik 27 évvel ezelőtt Týn nad Vltavouban és környékén, illetve Csehország más vidékein a cseh ellenállási mozgalom mellett fogtak fegyvert, nem gondoltak arra, hogy elhatározásuk, emberi kiállásuk népeink újkori kapcsolataiban erőt adó forrást fog jelenteni, s bátor cselekedeteiket a magyar nép történetének dicső fejezetei között fogják emlegetni. Ök akkor emberségből, minden számítás nélkül határozták el magukat a cseh ellenállási mozgalom megsegítésére. Emberek voltak az embertelenségben, s elhatározásuk, az emberség e szép példája, megmaradt a nép emlékezetében. Kell-e méltóbb elismerés azoknak, akik az igaz ügy, a nemzetek közti barátság, a népek testvérisége ügyéért harcoltak?
