Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - Marek, Jiří: A napfürdő
Jiŕí Marek o napfiirdö* nagyon egészséges a bőrre, az idegekre és a .reumatikus bántalmakra, de ha holttestet találnak a fürdőben, attól kezdve a gyógyhatású napsugaraknak is veszélyes az árnya. A holttestet késő délután fedezték fel, s majd csak azután futottak a komisszariá- tusra; egy ideig eltartott, míg megjelent a helyszínen a rendőrség, mely aztán értesítette a bűnügyieket, s míg a detektív urak megérkeztek a 21-es végállomására, és míg lassan feldöcögtek az erdős hegyoldalba vájt, kertek és villák között kanyargó úton, már sötét volt. Mrázek és Bružek úr fáradtan baktattak fölfelé a sötétben, és csendesen szitkozódtak, mert nem szerették az ilyesmit. Már mindkettőjüknek megvolt a maga kora, és nehezükre esett, hogy — ráadásul este — olyan helyre menjenek szemrevételezni egy holttetemet, ahol életükben sohasem jártak. — Ez itt olyan elhagyatott hely, hogy itt egyszerűen muszáj gyilkolni — jelentette ki Mrázek úr, valahányszor egy kicsit kifújta magát a szűk utacska fordulójában. — Talán nem is kell, hogy megöljenek valakit, itt inkább gutaütést kap az ember — javította ki Bružek úr. — Ez a mi körzetünk — jegyezte meg némi büszkeséggel a hangjában a helyi biztosi hivatal rendőre; kellemes volt látnia, hogy egyszer már a bűnügyi osztály urai is saját bőrükön tapasztalják, mennyit kell koptatnia a lábát egy közrendőrnek, míg végre remélheti, hogy kap egy egészen kis előléptetést. — Kényelmesebb lett volna, ha Krč felé mennek az urak, aztán meg föl Dhotkának, de az csak annyi lett volna, mint koldusnak az alamizsna. Ez itt, uraim, előkelő negyed, itt mindenkinek autója van. A felügyelő urak arra gondoltak, hogy autójuk nekik is van, de azt a fényűzést csak akkor engedhették volna meg maguknak, ha a tanácsos úr is velük jön. Már elég késő volt, így Bružek úr úgy határozott, hogy az öreget nyugton hagyják, ki tudja milyen esetről van szó, először körülnéznek a helyszínen maguk. Most tehát végre fönt voltak. Kissé megvilágosodott; maguk mögött hagyták a szűk utat, mely valószínűleg összekötötte a kertekhez és villákhoz vezető összes bejáratot. Egy magas vaskapu előtt álltak, amelyen át — amint az a jegyzőkönyvekben áll — be lehetett jutni a tett színhelyére. A villa, amely előtt álltak, új volt, és kissé különös, hatalmas, a holdfényben ragyogó üvegkupola magasodott föléje. — Ez csillagvizsgáló, ugye? — mondta Mrázek úr beavatottan. — Ez a Nap Egészséget Ad nevű gyógyfürdő. — Micsoda? — esett ámulatba Mrázek úr. — Ez a neve, kérem — mondta a rendőr, és kinyitotta a kaput. — Gyilkosság a Napfürdőben — dünnyögte Bružek úr. — Nagyot fog nézni holnap a tanácsos úr! De most még csak a két felügyelő meresztgette a szemét. Az udvar tele volt rendőrökkel. Prága külvárosában rendkívüli eseménynek számít egy gyilkosság, így a helyi rendőrbiztosság minden embere kijött, aki csak szolgálatban volt. * Jifí Marek Bűnösök panoptikuma című készülő kötetéből, melyet 1973-ban ad ki a Madách Könyvkiadó.
